Esküdt ellenségek
2008.06.18.00:00
A hír az, hogy esküt tettek az egri kórház dolgozói, hogy megvédik az eddigi közalkalmazotti pozíciójukat és nem dolgoznak tőkéseknek. Ezt persze úgy mondják, hogy megvédik a kórházat. Ott volt a portás, a sámán, a díjbeszedő, a polgármester és a kéményseprő.
Amerikai filmekben ilyenkor a katonaság lezárja területet és üvegburafejű szkafanderes emberek lepik el a környéket gondterhelt arccal, hogy az a valami kiszabadult a zárt osztályról, és alighanem végső pusztítással fenyeget. Tudják ők, hogy nem evilági a kór, mert hordozója egy igazi kísértet, a kommunizmus kísértete. Akiket elkap, azok súlyos kétoldali marxizmusban szenvednek, jobb és baloldaliban egyszerre. Mutálódott a vírus. Ilyenkor vesztegzárra van szükség.
A kiszivárgott felvételeken látszik, hogy eszement lények tapsolnak, örömködnek és esküdöznek, hogy idiotizmusukat tűzzel-vassal megőrzik. Sőt, készek egy vas nélkül is hülyék maradni. Ezt olyan komolyan gondolják, hogy ha kell, mindent elpusztítanak üdvözült mosollyal az arcukon, bizonyítandó igazuk.
Amerikai filmekben persze ilyenkor van egy hős, egy bennrekedt orvos, aki néhány kollégával, nővérrel csapatot alkot és kiüzen, hogy még ne dobjanak bombát, mert ők megállítják a szörnyet. Kint meg egy kemény arcélű katona huszonnégy órát ad a piros gomb megnyomásáig.
Persze Eger nem amerikai film, itt a valóság sokkal képtelenebb. Például az, hogy ott van a portás, a sámán, a díjbeszedő, a polgármester és a kéményseprő, akik akadálytalanul közlekednek a vesztegzáron és egyetlen céljuk a háborús pszichózis fenntartása. Nekik haverjuk a kísértet.
A Csodálatos Nalaya, akiről tudjuk, hogy uralkodó és díszműárus, alighanem maga engedte ki a szellemet a palackból, hogy a vesztegzárral egy kicsit elnyújtsa a politikai szezont. A végén persze nagyon meg lesz verve, de addig sok sötét dolog fog történni.
Például megjelennek a rendes egri polgárok, akiknek van pár rémtörténetük az egri kórház viszonyairól, még az elhülyülés előtti időkből, és lefizetik a mentőst, hogy lehetőleg Miskolcra vagy Debrecenbe vigye őket. Megjelenik a szomszéd kórház, hogy szívesen lesz ő a megye súlyponti intézménye és be tudja mutatni, hogy dolgozóinak IQ-ja átlagban bőven hatvan fölötti, ami kétségtelen előnyt jelent a gyógyításban.
A füstölgő romokon meg majd ott ül a portás, a sámán, a díjbeszedő, a polgármester és a kéményseprő, és a sok állástalan egészségügyes üdvözült mosollyal az arcán, egyre agresszívebben üvölti, hogy a betegek érdekében áldozta fel magát, a kórházat, a betegeket.
A kiszivárgott felvételeken látszik, hogy eszement lények tapsolnak, örömködnek és esküdöznek, hogy idiotizmusukat tűzzel-vassal megőrzik. Sőt, készek egy vas nélkül is hülyék maradni. Ezt olyan komolyan gondolják, hogy ha kell, mindent elpusztítanak üdvözült mosollyal az arcukon, bizonyítandó igazuk.
Amerikai filmekben persze ilyenkor van egy hős, egy bennrekedt orvos, aki néhány kollégával, nővérrel csapatot alkot és kiüzen, hogy még ne dobjanak bombát, mert ők megállítják a szörnyet. Kint meg egy kemény arcélű katona huszonnégy órát ad a piros gomb megnyomásáig.
Persze Eger nem amerikai film, itt a valóság sokkal képtelenebb. Például az, hogy ott van a portás, a sámán, a díjbeszedő, a polgármester és a kéményseprő, akik akadálytalanul közlekednek a vesztegzáron és egyetlen céljuk a háborús pszichózis fenntartása. Nekik haverjuk a kísértet.
A Csodálatos Nalaya, akiről tudjuk, hogy uralkodó és díszműárus, alighanem maga engedte ki a szellemet a palackból, hogy a vesztegzárral egy kicsit elnyújtsa a politikai szezont. A végén persze nagyon meg lesz verve, de addig sok sötét dolog fog történni.
Például megjelennek a rendes egri polgárok, akiknek van pár rémtörténetük az egri kórház viszonyairól, még az elhülyülés előtti időkből, és lefizetik a mentőst, hogy lehetőleg Miskolcra vagy Debrecenbe vigye őket. Megjelenik a szomszéd kórház, hogy szívesen lesz ő a megye súlyponti intézménye és be tudja mutatni, hogy dolgozóinak IQ-ja átlagban bőven hatvan fölötti, ami kétségtelen előnyt jelent a gyógyításban.
A füstölgő romokon meg majd ott ül a portás, a sámán, a díjbeszedő, a polgármester és a kéményseprő, és a sok állástalan egészségügyes üdvözült mosollyal az arcán, egyre agresszívebben üvölti, hogy a betegek érdekében áldozta fel magát, a kórházat, a betegeket.
