Az más kérdés, hogy a MySpace, vagy a Facebook, de a kevésbé ismert oldalak is összehasonlíthatatlanul kellemesebb, okosabb szolgáltatást nyújtanak, mint magyar klónjaik. A lényeg azonban a közösség önszerveződése. Itt megtaláljuk régi iskolatársainkat, szerelmeinket, érdeklődési körünkbe tartozó partnereinket, elvbarátainkat stb.
Ennek a hálózatszervezésnek azonban ára van, méghozzá esetenként nem is kicsi. Meg kell adnunk magunkról olyan adatokat, amelyeket egyébként nem szívesen adunk meg. A virtuális közösséghez való tartozás érzése azonban a legtöbb embernek megéri ezt a kockázatot. Felismerték ezt az adatbányászok, akik kereskedelmi, marketing célokra gyűjtik az IWIW-esek adatait, de használja az APEH, vagy a rendőrség is kapcsolati hálók feltérképezésére. Nekik egyre nehezebb a dolguk, mert boldog-boldogtalan ismerősnek jelölgeti – és fogadja – el egymást, így a valódi kapcsolatok nehezen kihámozhatóak. Ennek ellenére a közösségi oldalak megszüntették a „leülök a gép elé és magányos vagyok” érzést, sőt kifejezett szocio-függőséget okoztak.

Az internet

Nagy csapás az újságíró társadalomra a WEB2. A blogok elterjedése, a MOJO-k, az amatőr hírküldők, megjelenése alapjaiban rengette meg a szakmát. Azok, akik nem voltak képesek bloggerré – cyber publicistává – válni egyre nehezebben találnak munkát. A híreket sok esetben nem a hivatásos újságírók szállítják, hanem az esemény résztvevői, tanúi. Számtalan esetben előzik meg a „hivatalos” médiumokat és produkálnak nagyobb olvasottságot, így nagyobb reklámbevételt.
Remek WEB2-es ötlet a Viharvadász.hu. Az itteni közösség az otthoni webkameráját az ég felé fordítva közvetíti a felhőképeket. Gyakorlatilag egész Magyarország egét megnézhetjük erről az oldalról. Ha szervezett módon akarták volna létrehozni ezt a szolgáltatást valakik, akkor százmilliókat ölhettek volna bele, így azonban spontán létrejött. Ha valaki kíváncsi az egri égboltra elég, ha felkeresi a neten.
Óriási változást hozott a kiskereskedelemben a Ebay típusú oldalak megjelenése. Hazánkban a Vatera a legelterjedtebb. Ezek olyan közösségi oldalak, ahol a résztvevők egymásnak kínálnak portékákat. A dolog annyira elterjedt, hogy manapság nem érdemes vásárolni anélkül, hogy a Vaterán ne nézne szét előtte az ember. Persze nem csak egy szimpla vásárteret kapunk, hanem rengeteg véleményt a termékről, illetve az eladóról. Felismerték ezt a kiskereskedők is, és nem nehéz kitalálni, hogy az igazi veszélyt a helyi boltokra nem a multik jelentik, hanem a csomagküldő webáruházak, ahol a közösség tagjai önként és örömmel mutatnak be egy-egy terméket, megvilágítva annak minden oldalát. Ezekkel a szájtokkal nehéz versenyezni, mert felkészültségük mögött felhasználók tucatjai állnak.
A WEB2 tehát nem valami újfajta Internet, hanem egyfajta társadalom és közösségszervező platform, egy szemlélet az Internet világában, amely valódi igények kielégítésére jött létre. Sok olyan szolgáltatás létezik, amelyeket nem érdemes megvalósítani, mert egy adott helyen kevesen vennék igénybe. Azonban, ha az igénybevevők köre az egész világból tevődik össze, hirtelen átlépi a kritikus tömeget és jó üzletté válik.