Mintha következne abból, ha a szomszéd hangosan klopfolja a húst, hogy élve kell eltemetni. Persze mostanság következik. A parasztnak, ha nem adnak annyi pénzt a termésért, amennyit remélt természetes, hogy odaönt dinnyét, almát, búzát, meg amije van, ahol az ellent sejti. A multi vagy a Parlament elé, mutatva, hogy, hű de dühös. Neki joga van nem látni a dühtól.
Fenyegetni, terrorizálni, dobálni és dühöngeni a jó ügy érdekében minden partizánnak szabad, mondhatta valaha Timur és Zapata. Így zavarták el a minap a kilencszáz munkahelyet teremteni akaró gyárat Gyöngyösről. Itt nem lesz munka, nyugalom és jólét, mert az a neurózis ellensége. Az idegbaj meg a barátunk! – ordítják a dühös emberek.
„Azé a kórház aki megvédi!” – dobálják postaládáinkba a felszólítást. A föld meg nyilván azé, aki megműveli. Egyszerű ez. A tulajdonosnak nincs köze hozzá, mert a fejekben dühöng a kommunizmus. Oda kell menni egy „Elvtárs a csákányt Gyurcsányba vágd!” táblával, néhány elkeseredett hivatalnokkal, pár nácival, meg ostoba politikussal mondjuk a Nemzeti Bankhoz és azt mondani, hogy azé a pénz aki megszámolja. Jöttünk számolni, meg vinni. Különben dühbe jövünk. Ennyi logika ebben is van, csakhogy akkor az őrség szétlövi a benyomulók fejét, mert bankrablásnak tűnik a dolog. Nehéz lenne elmagyarázni, hogy ez csak egy dühös terror akció volt, olyan, ami ugyan senkinek sem jó, de hivatásos dühöngők az elkövetők, akiknek a kiborulás a dolguk, mert ezt kéri tőlünk a Haza, ez hoz nyugalmat és felvirágzást, ha már dobozolni nem engedik őket.
Talán mégis engedni kéne az őrnagy urat, dobozolni, ha annyira vágyja, csakhogy a Tót család példáján láttuk, hogy nem csak ő akarna dobozolni, hanem mindenkit dobozoltatna. Éjjel-nappal.
Az idiótákkal szemben a normálisak tehetetlenek. Ezért ajánlkozik nap, mint nap ellen-idióták serege, hogy majd ők szembeszállnak kórtársaikkal. Ennek, meg tudjuk mi lesz a vége: kötelező lesz hülyének lenni, mert az a normális.
Egyébként hallom, hogy a vérebek támadásainak 87%-át a kutyák gazdái szenvedik el.