Varnus Xavér Budapesten kezdte zenei tanulmányait, majd Párizsban és Torontóban élt. Szellemi fejlődésében nagy szerepe volt Faludy Györgynek.
A 44 éves művész előszeretettel jelenik meg a médiában. Érdekfeszítő komolyzenei műsorai mellett a bulvársajtó állandó figurája. Sajátos, az átlaghoz semmiképpen sem tartozó gondolkodásmódjával, extrém nyilatkozataival már-már sztárnak nevezhetjük. Kacérkodik az irodalommal, könyveket írt, megfordult showműsorokban. Nagy sikert aratott 2007-ben megjelent lemeze, a From Ravel To Vangelis, amelyen orgonán szólaltat meg külömböző műfajú sikerdarabokat.
Koncertjei nem csupán a művek előadásából állnak. A zeneszerzőkről és a művekről előszeretettel beszél, roppant közérthető formában. Ezen az estén, a Bach-életművet bemutató sorozat egyfajta áttekintését kapta a közönség. A beavatás során azt a Bachot ismerhettük meg, ami leginkább Varnus Xavérban él a mesterről. A művészi viszonyban kirajzolódott az árnyalt szellemiség, a kor és a módszer bűvölete. A koncert legszebb pillanataiban a Tomkins együttes közreműködése a zene teljességét, mindenhatóságát erősítette fel.  Az emberekkel telezsúfolt kápolnában az utolsó darabként játszott Máté Passió zárókórusának lecsengő hangjai után, még öt ráadásra is futotta. Ilyenkor persze a slágereké, könnyedebb daraboké a főszerep, ami érezhetően nem minden esetben indokolt.
Vajon mi a titka Bach és Xavér varázsának. A két név találkozása láthatóan sok embert lázba hoz és az E-moll fúga hatását még a koncert végén ráadásként eljátszott Meseautó sem tudta lerombolni.
A hangverseny után, a Líceum egyik eldugott zugában adódott alkalom, a fáradtnak egyáltalán nem tűnő művésszel való beszélgetésre.

EgriSzín: Mit jelent ön számára az a szó, hogy Bach?
Varnus Xavér: Tulajdonképpen mindent. Bach jelenti a mértéket, a művészi és emberi kiteljesedést, mindazon dolgokhoz vezető utat, ami fontos az életben. Szóval sokat köszönhetek Bachnak, többek között azt, hogy azt csinálhatom, amit szeretek.
EgriSzín: A televízióban kilenc részes sorozattal tiszteleg a zene óriása előtt. Mit gondol, mit üzen a mának Bach zenéje?
Varnus Xavér: Hogyha valakikkel szemben ülök és eljátszok nekik egy Bach fúgát, és ha az értelem csillogása helyett üveges szempárokat látok, akkor mindig úgy érzem, valamit rosszul csináltam, még valamit el kell mondanom hozzá. Talán kell még egy szó, vagy mondat, hogy megértsék mi ez a mű. Addig nem nyugszom, amíg nem csillog a szem.
EgriSzín: Nagy siker lett a Raveltől Vangelisig című lemeze. Ez egy érdekes kísérlet a zenei műfajok közötti híd építésére.
Varnus Xavér: Ravel nagyon nagy hangszerelő volt, tökéletesen alkalmazta a hangszercsoportokat zenekari művekre. Azt szerettem volna megmutatni, hogyan szólnak ezek az arányok orgonán. Megcsináltam volna már korábban ezt a felvételt, ha Magyarországnak lett volna ilyen orgonája. De nem volt.
EgriSzín:Viszonylag sokat szerepel a médiában. Nem gondolja, hogy a bulvárszereplés árthat a komoly művészről kialakult képnek?
Varnus Xavér: Meg kell találni ebben az egyensúlyt. Nincs abban semmi rossz, ha az ember a nagy nyilvánosság előtt szerepel. Azt gondolom hogy el kell tudni dönteni, hogy mi az amiben még én megjelenhetek. Rengetegszer hívtak valóságsókba és a mostanában divatos főzőműsorokba is. Megnéztem miről van szó, elgondolkodtam rajta és azt mondtam magamnak, hogy na ez nem kell nekem. Egyébként ebben a kis országban ahol szinte csak szomorú embereket látok,
EgriSzín: Ön a mesterek munkáinak jeles tolmácsolója. Arra még nem gondolt, hogy saját műveket alkosson?
Varnus Xavér: Szégyenkezve vallom be, hogy életemnek egyetlen kórusműve van. Nagyon sok esztendővel ezelőtt, 17 esztendős koromban szerelmes voltam egy lányba, akit Für Ágnesnek hívtak. Az apukáját pedig Für Lajosnak, és ha a történelem nem szól közbe, akkor most Für-Varnus Xavér lennék. Amikor családi tiltás okán Ági szakított velem, akkor emlékszem annyira szomorú voltam, hogy séta közben egy dallamot kitaláltam. Ezt akkor lejegyeztem valami fecnire. Pár hónappal később elmentem Kanadába. Eltelt jó néhány év, amikor felkértek, hogy több más Kanadában élő muzsikussal együtt, egy nagy karácsonyi gálakoncertre, ami a Roy Thomson HallbanTorontóban volt, komponáljak egy művet. És akkor elővettem ezt a darabot. Találtunk hozzá valami rövid szöveget, pedig hát szomorú volt a dallam. Nagyon nagy sikere lett. Olyannyira, hogy a jogdíj értesítőkből látom, hogy amerikai rádiók, karácsony környékén szokták ezt a kórusművet játszani. Tehát ez, az életem egyetlen kórusműve, azt hiszem, hogy nem egészen két sor hosszú.
EgriSzín: Mostanában nem érez inspirációt?
Varnus Xavér: Nálam nagyon gyorsan változnak a dolgok. Soha nem gondoltam, hogy valaha regényt fogok írni, aztán egyszer csak hopp, megírtam. Soha nem gondoltam, hogy televíziós műsort fogok készíteni, hogy meg kell tanulnom a vágás, szerkesztés nehéz műveletét, és aztán a sors mégis belesodort. Mindig azt csinálom, azon kívül, hogy belső késztetésem van rá, amiről azt érzem, hogy jobban tudok kommunikálni a környezetemmel.
EgriSzín: A popzenében van-e olyan értékes alkotás, ami felér a klasszikus szerzők műveivel?
Varnus Xavér: A klasszikus mesterek is mindig alkottak könnyedebb dolgokat. Beethovennek a Német táncai, Mozartnak rengeteg műve ilyen. Önmagában a Varázsfuvola is egy komédia. Liszt Ferenc, aki egyébként Zeneakadémiánk névadója, a nagy koncertező korszakában, a koncertműsorainak a legelején játszott Bachot, Mozartot, Schubertet aztán áttért a kor legdivatosabb operaslágereire, s azokból csinált parafrázisokat. És a hölgyek a székeken ájuldoztak a gyönyörűségtől. Mindig is valahogy kart karba öltve járt a két zenei világ. Hova lehet sorolni Brahms Magyar táncait, Johann Strauss keringőit? Biztos, hogy a Beatles egyértelműen könnyűzene? Nem. Minden zenében ott érzem a potenciált. Azt gondolom, hogy például Vangelisnek egy két dallama, nagy eséllyel fenn fog maradni.
EgriSzín: Közszereplőként eltérő az ön megítélése. Számít az, hogy mit gondolnak az emberek?
Varnus Xavér: Nagyon aggasztó lenne, ha valakit mindenki szeretne. Az sem jelent jót, ha valakit nem szeretnek. De ha van egy egészséges arány, ezzel lehet fenntartani az ember lelki hajóját. Vannak emberek, akiknek az irántam érzett ellenszenve már-már megtisztelő számomra. Ha szeretnének, akkor aggódnék.
EgriSzín: Mint apa számára, fontos hogy hasonlítsanak önre a gyerekei?
Varnus Xavér: Egyáltalán nem szeretném, ha hasonlítana rám bárki is. Részben azért, mert ha van egy hasonmásom, bizonyára fölöslegesnek érezném magam a földön, másrészt azért, mert minden egyes emberi életnek elidegeníthetetlen joga, hogy a saját, nagyon személyes ujjlenyomatát hagyja ezen a földön. Egyébként büszke vagyok rá, ha időnként egy-egy mozdulatukban, vagy a vonásaikban felfedezem az azonosságokat.
EgriSzín: Tudjuk hogy nagy rajongója az irodalomnak. Irodalmi munkássága hol helyezkedik el az életében?
Varnus Xavér: Ez nagyon furcsa, úgy érzem, hogy nekem nincsenek igazán munkásságaim… Azt hiszem, hogy én egy művészeti pillangó vagyok, talán ez a legjobb kifejezés. Egyetlen dolog biztos, hogy ez a pillangó minden este ugyanarra az orgonára száll vissza. De egyébként pillangó maradtam egész életemben.
EgriSzín: Rengeteget koncertezik, Egerben már számtalanszor láthattuk. Van-e különbség közönség és közönség között?
Varnus Xavér: Alapvetően nincs. Észrevettem már többször, hogy ugyanaz a közönség két nappal később lehet egészen más hangulatú. Sok minden megszabhat bizonyos hangulati elemeket, például az időjárás, a város hangulata. A mai koncerten rosszul lett egy bácsi és ez már befolyásol. Hiába történnek még kellemes dolgok is a koncerten, egy ilyen esemény alapjában véve meghatározó. Valahol a lélek mélyén az már ott bennem marad, hogy egy ember most szenved talán.