Zekk kalandjai
Első pillantásra nehéz elhelyezni a ránk köszönő látványt, ám a tér atmoszférája megnyugtat. A templom tágas belső terében jól eltalált arányokkal berendezett tárlat tárgyai, a borospalackok és a paravánok kellemesen oldják fel a méreteket. A benyomás a sokszínűségben a sok műfajúságban szólítja meg a látogatót. A hatáshoz a megvilágítás, a fények is hozzájárulnak felerősítik egy személyes világba való intim bepillantás érzetét.
Az itt és most kiállított képzőművészeti alkotások főhőse Zekk, egy kicsit különc figura. A legkülönfélébb megjelenési formákhoz adja arcát, miközben időnként megtudunk egyet s mást személyiségéről, és lassan kirajzolódik életpályája.
Ipacs Géza grafikus első nagyszabású önálló kiállítása ez, a Templomgalériában.
Szűcs Attila, Munkácsy-díjas képzőművész baráti szavakkal nyitotta meg a kiállítást. Beszédében Zekkről a nyúlról és megtalálójáról, Ipacs Gézáról úgy szólt, mint aki „új fénytörésbe helyezi a kisajátítás lehetőségének művészetét”.
Az alkotó eredetiségéből semmit nem von le a világhálóról merített motívumkincs, amit Ipacs Géza előszeretettel felhasznál munkáiban. Ipacs Géza, tulajdonképpen az általa meglelt kulturális elemeket idézetként, felhasználható építőanyagként alkalmazza. Mindezek a popkultúrától a szépirodalomig terjedő elemek alkotják azt az univerzumot, amiben az általa meglelt Zekk éli feketehumorral és abszurd hatásokkal bonyolított életét.
A művész nem tartja magát rejtőzködő alkatnak, pusztán játékos képzeletének van szüksége erre a sajátosan groteszk világra, amit az tesz teljesen hitelessé, hogy a mai nyomtatott médiumok (plakátok, kiadványok) valósághű, üzenetközlő felületén jelenik meg. Ezt a világot a verbalitás kapcsolja a közönséghez, a képeken kompozíciós és tartalmi elemként elhelyezett vezető szövegobjektum.
A képek tartalmisága nem zárul le, rengetek motívum vezet át a térbe, más képekhez. Mindenáron kommunikálni akarnak a művek. Nemcsak egy installáción belül állnak össze képregénnyé Zekk pillanatai, hanem az egész tárlat egységbe fogja azt az univerzumot, ami maga Ipacs Géza.
Zekk utazása kitárulkozás is. A nyúl kipróbál jó néhány megjelenési formát. A kártyalaptól a plakáton át a boroscimkéig, mindenhol derűsen dohányzik, és egy idő után védjeggyé válik.
Mégsem tolakodó a sokszínű, sok stílust megjelenítő, sok elemet magába szívó kreativitás. A design mértékadó jelenléte minden munkában jelen van. A reklámgrafika kiragadott mozzanatai, önmagában nem hordozó, ám az archaikus közeget imitáló arany keretben helyére kerül.
Az „eleje és vége nincs” történet a képek sorozatában áll össze, és egy-egy önmagában abszurd jelenetben pillanthatunk be valami különös világba. A legmarkánsabb forma a boroscimke. Jó példa az egyéni abszurd szemlélet gyakorlati, marketingkommunikációs felhasználására.
