A sokak által ismert, a már kultikusnak számító dalok, mint a „Hetedik” a „Leples bitang” a „Haláltánc Ballada”, vagy a Mississippi Fred McDowell nóta a You Gotta Move, most sajátos előadásmódban, színházi formában hangzottak fel a Művészetek Háza nagytermében.

Hobo haja szürke, szemüveget hord, teste legalább akkora mint valaha volt, és a hamiskásan dörmögő hangja sem csiszolódott finommá az idők során. Mégis jól állnak neki a dalok. A negyven éve pályán lévő énekes irodalmi kötődése is a kezdetekhez nyúlik vissza. Mindig is közel volt a kortárs költészet vérkeringéséhez. Rockzenei munkássága is innen merít, szövegvilága abszolút rokonítható az említett mesterekkel. Szuggesztív előadásmódja felerősíti a tartalmakat, még intenzívebbé teszi az intellektuális utazást.
Hobo egy olyan művész, aki hitt abban, hogy létezik híd a rockzene és a költészet között. Bevallása szerint nincs ilyen híd, csak egy vékony kötél, amin ő egyensúlyozik. Ha leesik róla, arról nem a közönség tehet.

1 Fotó: Egri Szín