Biciklis dervis

Holló Miklós 2009.10.12.00:00

Dunaszerdahelytől Teheránig tartó kerékpáros expedíciójáról számolt be „Biciklis dervis” című könyvének bemutatóján Bujna Zoltán. A Vámbéry Ármin nyomában két keréken megtett nem mindennapi utazás során tapasztalt élményeiről Hodossy Gyula, a Lilium Aurum Kiadó igazgatója faggatta a kötet szerzőjét ma délután, a Bródy Sándor Könyvtárban.

Biciklis dervis

Holló Miklós 2009.10.12.00:00

Hirdetés

Biciklis dervis

Holló Miklós 2009.10.12.00:00

Az utazás során 6358 kilométert kerékpáron, 4900 kilométer pedig vonaton és buszon tett meg Bujna Zoltán, aki rendkívüli teljesítményével a híres utazó, Vámbéry Ármin emléke előtt kíván tisztelegni. Mindez nyolcvan nap alatt történt. Mások is vállalkoztak már nagy utakra, Willie Fogg ennyi idő alatt megkerülte a földet. Igaz ő nem láthatta a csodát, amire egy magyar kerékpáros képes. Bujna Zoltán egyszemélyes expedícióján, túrakerékpárral jutott el Teheránba, számtalan váratlan és veszélyes helyzetet átélve az út során, amelyekről saját fotóinak bemutatásával mesélt.
A vállalkozásról egy izgalmas könyv született „A biciklis dervis” címmel, amit maga a szerző és Hodossy Gyula, a Lilium Aurum Kiadó igazgatója ajánlott az olvasók figyelmébe. A kötet írója nyolc ország életét, kultúráját, történelmi, geográfiai és vallásai jellemzőit mutatja be rengeteg fényképpel.
A szerző, aki a komáromi „Szabadság Vándorai” nevű biciklis klub vezetője elmondta, a felkészülés egy éves komoly, megfeszített munkát igényelt, amelynek része volt a keleti kultúrák, térképek tanulmányozása, a török nyelv tanulása.
Nem kis megpróbáltatás volt az expedíció, erről őszintén vallott a találkozón. Az út megtanította másként gondolkodni, amint saját vállalkozásán keresztül betekintést nyerhetett a távoli népek, számunkra szokatlan kultúrájába.
A 80 napos nagy kalandra, a dunaszerdahelyi Vámbéry térről indult el 2005 nyarán, szünidőben, 23 évesen. A sikerhez támogatók is kellettek, sokan segítették a vállalkozást. A kerékpároshoz az első héten néhány barátja is csatlakozott, akik Szerbiában búcsúztak el vakmerő társuktól.

Bujna Zoltán Fotó: Egri Szín

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Hirdetés

Halvány lila dunszt – A Neumann gimi tündöklése és bukása(?)

A hír az, hogy a Neumann János Gimnázium vezetése éppen a katolikus egyháznak ajánlkozik, hogy vigye tovább Eger ikonikus iskolájának a működtetését. És persze vagyonát, ami az egrieké volt, és amit egy alapítványi iskolához adtak oda, nem egyházihoz. De hogyan juthattunk idáig, hogy maga Sipos Mihály igazgató úr, a város egyik legjobb iskolájának atyja és gazdája készül bedobni életművét a klerikálpopulista, hogy világosabban ne fogalmazzunk, emésztőgödörbe? A válasz nagyon egyszerű: simán és kiszámíthatóan. Ehhez csak egy kicsit kell ismernünk a Lila iskola sztoriját és a rendszerváltás felemás normáit.

Lenkey-ház, az egri lombkorona sétány

Cseppben az állatorvosi ló az egri Lenkey-ház története. Az önkormányzat úgy döntött, hogy nem épít napelemparkot, hanem részben az arra szánt pénzből felújít egy rossz helyen és rossz állapotban lévő jellegtelen házat, aminek egyetlen története, hogy valaha Lenkey János, az Egerben országos hírű honvédtábornok ott látta meg a napvilágot. Értsük jól, a ház semmilyen jelentőséggel nem bírt a város életében, nem volt szalon, az ellenállás fészke stb. Egyszerű lepukkant lakóház volt, ahol egy gömöri közszolga családja lakott, és itt született gyermekük, aki később tábornok és derék honvéd lett. Nem építészeti és nem várostörténeti csoda. Most meg csaknem négymillióért újítják fel négyzetméterenként, ráadásul tapintható némi összefonódás a mostani polgármester és a nyertes cég között. El sem készültek vele határidőre, bár a város átvette, ami pedig elkészült, az kívülről is jól láthatóan trehány munka, a Fideszes várigazgató és a durcás városvezetés meg nem adja ki a szerződést, mondván üzleti titok.

Harminc éve a „lokálpatriótákról”

Az Egri Est-et több mint harminc éve alapítottuk. Olyan akkori fiatalok, akik azt gondoltuk, hogy erős demokrácia, csak szabad nyilvánossággal karöltve létezik. Igazunk volt. A választás szabadságához hozzátartozik az információhoz jutás szabadsága is. Az alábbi cikk 1993. áprilisában jelent meg. Szereplőinek egy része még ma is aktív. Sokan persze már meghaltak.

Amiért mégis fontos, hogy ilyen távlatból újra olvassuk, az azért van, mert ma lényegében ugyanazok a populista szólamok öntik el az egri közéletet, amelyek végül a helyi politika kiüresedéséhez, a tehetségtelen akarnokok masírozásához vezettek. Érdemes megfigyelni, hogy az antiparlamentáris retorika egy bő emberöltő távlatából hogyan köszön vissza, hogy a demokratikus pártok hogyan lettek egy azóta a klerikálfasizmus irányába tartó rendszer kipécézett ellenségei. És láthatjuk az EVAT Zrt. bölcsőjét, amiben egy gazdasági-hatalmi torzszülött ringott.

Állampolgári Részvétel Hete Egerben

Egerben két helyszínen is összetanakodhatnak a polgárok, hogy megbeszéljék az őket érintő ügyes-bajos dolgaikat. Október 6-án a Laborban Rázsi Botond igazgató úrral beszélgetnek arról, hogy a diákokat távol tartja-e az iskola a közélettől, október 8-án a Civil Közösségi Házban pedig a Családok a családokért aktivistái várják az érdeklődőket.

Üdvözlégy, húsos zsömle

Egerben, a „papok városában” is jelentősen zuhant a magukat vallásosnak vallók száma. Heves megyében még jól tartották magukat, de Heves vármegye már elesett a lelkekért folyó küzdelemben. Pedig az elmúlt években rendesen felpörgött a köz javainak az egyházaknak történő osztogatása. Állam és egyház kéz a kézben fosztogatta Egert, tíz- de inkább százmilliárdos közvagyont íratva a vatikáni és egyéb főkönyvekbe.