Miközben az egriek nagy szeretettel és hozzáértéssel ápolják, védik az elődök gyönyörű munkáit, szorgalmukkal új értékeket teremtenek, és erre tanítják a következő generációkat is. Eger történelme, toleranciája példa lehet minden európainak, hiszen az elmúlt évszázadok alatt annyi nemzet fia és lánya lelt itt új otthonra. Sokan mondták már nekem, akik Egerben jártak, hogy amikor sétáltak a városban, úgy érezték, mintha ott születtek volna.

   Nem sokkal halála előtt mondta ezeket a szakmájában iskolateremtő neves operatőr, a valósághű filmfényképezés gyakorlatának hazai kidolgozója, városunk díszpolgára: Illés György. Idén, november másodikán lenne 95 éves.

   Személyesen nem ismertem. Amit tudok róla, azt újsághírekből, a vele készült interjúkból és a halála utáni méltatásokból rakosgattam össze magamnak. (Újabban már az interneten is keresgélve.) És persze sok információt szereztem áttételesen - azokból a filmekből, amiknek operatőre volt. A Wikipédiában felsorolt 66 nagyfilmjéből negyven valahányat láttam. Azt, hogy Egerben született, s kamaszkoráig itt is élt az Almagyar utcai házban szemben a kis postával -, soha nem felejtette el megemlíteni, ha személyes síkra terelődött a beszélgetés. A házuk végéből nyíló, a vár alá befutó pince labirintusában fiú társaival újraélte, újrajátszotta a dicsőséges várostromot. A legmeghatározóbb, életre szóló hatást mégis egy film váltotta ki nála, amit a Széchenyi utcai Uránia moziban látott, ami még ma is funkcionál. Legelső moziélménye, az ott látott francia film (címére nem emlékezett már) meghatározta későbbi életútját. A filmkészítés: e nem mindennapi mesterség felé terelte őt a 17 éves korában kapott fényképezőgép is. Olyan képeket akart és próbált vele készíteni, amilyeneket abban a bizonyos filmben látott. Képein a francia filmsztárt saját bátyja alakította. És kísérletezni kezdett a fényhatásokkal is. Csendéleteket állított össze. Ezeket aztán gyertyákkal, lámpákkal különféleképpen megvilágította. Közben meg figyelte a hatást.

   Családja Pestre költözése után egy újabb véletlen segítette őt közelebb a filmhez: Nővére férjhez ment a Hunnia Filmgyár egyik fővilágosítójához, Singer Lászlóhoz. Hamarosan az ifjú Illés is világosító lesz az akkoriban induló Magyar Filmirodában. 1946-tól pedig már hivatalosan is operatőr kezdetben a híradós és dokumentumfilmeknél. Egyik interjújában említette, hogy ha csak tehette, a híradós és dokumentumfilmek helyszínéül Egert, vagy annak környékét választotta. Legelső riportfilmje egy nemzetközi, egri úszóversenyről tudósította a mozik közönségét. Szülővárosához való erős kötődését bizonyította az is, hogy az 1973-ban megszülető egri Filmművészeti Nyári Egyetem egyik alapítója, majd haláláig mindenkori rektora volt.

   És itt megállok az írásban. Illés György olyan gazdag szellemi, filmszakmai örökséget, s nyugodtan ki lehet jelenteni pedagógiai örökséget hagyott hátra, ami komoly munícióval látja el ha fogékonyak rá a hazai filmkészítőket. Én másért kezdtem cikkem megírásába. Már a halálakor, 2006-ban gondoltam rá, hogy megérdemelne kedves városától egy díszes emléktáblát Almagyar utcai szülői házán. Most meg még az is eszembe jutott, hogy városunk büszkeségében: az Agria Parkban működő Agria mozi legnagyobb vetítőterme felvehetné az ő nevét! Emlékeznek rá, hogyan is mondta: az egriek nagy szeretettel és hozzáértéssel ápolják, védik az elődök gyönyörű munkáit.

Képforrás: filmkultura.hu