Gárdonyi Géza emlékezete
Miképp korábban, idén is minden felesleges külsőséget nélkülözött az író emléke előtti tiszteletadás. A rendezvény fővédnöke, Szalainé Király Júlia köszöntője után Koczka Benjamin az Eszterházy Károly Főiskola hallgatója olvasta fel Gárdonyi Géza, 1913 Január 7-én írt levelét. Ez volt az a levél, melyben az író köszönetet mond Eger akkori polgármesterének, amiért utcát neveztek el róla.
Király Júlia köszöntőjében Ady Endre „Az új Gárdonyi” című cikkét olvasta fel a Nyugat folyóiratból, melyben a költő méltatta, és Dickenshez nagyságához hasonlította az „egri remetét”.
A koszorúzás után a Dobó Bástya második emeletére invitálták az egybegyűlteket, egy családias hangulatú irodalmi teadélutánra kamarakiállítással.
Amint az az utóbbi években szokássá vált, Gárdonyi sírjának koszorúzása után Szalainé Király Júlia irodalomtörténész és muzeológus vezetésével most is egy újabb, talán elfeledett szeletet mutattak be az író életművéből. Ez a szelet „A bor” című színdarab, melyet először 1901 március 29-én mutattak be a Nemzeti Színházban játszottak. Méghozzá olyan sikerrel, hogy közel 150 előadást élt meg, ami abban az időben is komoly eredménynek számított.
Gárdonyi Géza színdarabjából 1933-ban filmet is készítettek, amelynek werk-fotóiból, a Dobó István Vármúzeum és a Magyar Nemzeti Filmarchívum anyagából máshol be nem mutatott kiállítást láthatnak a vendégek, „Eltűnt kópiák nyomában, ami „A bor”-ból megmaradt” címmel. A film sajnálatos módon nem marad ép, a kópia állapota nem javítható, de bizonyos, hogy a magyar filmtörténet egyik fontos alkotása volt a maga idejében. A filmben Jávor Pál játszotta a főszerepet, a rendezői, vágói és forgatókönyvírói feladatokat pedig egyszerre vállalta magára György István.
A hangulatos irodalmi délutánt egy fényképekből és zenékből összeállított Gárdonyi-emlékműsor zárta.
