Pro és kontra a bolognai rendszerről
A másfél órás előadáson a magyarországi tanárképzés volt a fő téma az európai viszonylatok tükrében. Értekezésében a professzor felvázolta a bolognai rendszer előnyei és hátrányait. A reflexív, illetve a „körben ülős” tanórák elemzésén és a 2000. évi PISA felmérésen első helyet elért Finnország iskolarendszerének példáján keresztül megvilágította, a magyar oktatás hiányosságait.
Kitért az új oktatási szisztémák bevezetésének feltételeire is. Felvetette az NSZK példáját, ahol a ’80-as években az elfogadás előtt a bolognai rendszert kikísérletezték, majd lépésről lépésre bevezették. Mindezzel arra is utalt, hogy hazánkban szervetlenül és hirtelen lépett az új rendszer a régi helyébe.
A professzor zárásképpen elmondta, hogy a kétszintű képzés esetében fennáll a felsőoktatás minőségbeli romlásának veszélye, mivel az iskolák és a hallgatók elsősorban az alapképzésre koncentrálnak. A rendszer ugyanakkor elősegíti az iskolákon belül a szervezeti egységek, illetve az egyes szakok oktatóinak egymás közti, kölcsönös kommunikációját. Ez idővel mindenképpen növeli a képzések minőségét és relevanciáját.

