A nagy elődökhöz hasonlóan saját élményeit fogalmazza meg a két szerző a lemezén, amely a líceum zenetermében öltött testet koncert formában. A válogatott szorongásait és elkapott életképeit dalokba zsúfoló alkotópáros alapos átgondoltsággal zúdította magára és a közönségre életének egy-egy fejezetét, az újraírt élményeket. Az emlékek zsákjából elő is kerültek a Bereményi univerzum régi jó darabjai, az utcák, a nők, a vonat, a kirándulás.
A dalokban olyan városszerte ismert nagynevű zenésztársak közreműködtek, mint Baranya Nóra hegedű, Baran Gregorz harmonika, Nagy Zoltán zongora és Tóth Krisztina cselló, akik azonnal megpendítették a bennünk élő időt és zenét.
Némi koncerttapasztalattal szinte nem is érthető, minek kell a kottaállvány a színpadra, de nyugtatólag hatott a szövegíróra is. Az előadót talán megnyugtatja ha körül van bástyázva, a közönséget talán zavarja. De mindent feledtet a gitár, és a tábortüzek mellől hozott harmonikaszóba átúszó magyarázkodás.
Néha az fura ha a dalszövegíró egyes szám harmadik személyben említi magát, ez dalokban mondva kissé csavaros, s ekkorra már az állvány sem zavar.

1 Fotó: Egri Szín