Közelebb, a művészeten át
A Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület idén március1és 5 között rendezi meg Egerben a néptáncot, társas- és modern táncot, színjátszást, bábozást, zenetanítást és kézművességet oktató illetve oktatni kívánó munkatársak speciális szakmai továbbképzését. A képzés a különböző művészeti ágakban tevékenykedő, értelmi fogyatékos emberekkel foglalkozó munkatársak számára kínál lehetőséget szaktudásának bővítésére, szakmai találkozóra.
A szervezet célja, hogy a fogyatékos embereket közelebb hozzák az ép társadalomhoz, a számukra teljes élethez. Ebben nagy szerepe van a művészetnek, hangsúlyozta Asztalos Zsolt elnök.
A nyílt napon bemutatták az egyesület tevékenységét, ezen belül az egri műhelyben folytatott munkát, valamint a róluk szóló új ismertető füzetet is. Az országos kulturális fesztiválok, művészeti táborok és képzések, továbbá számos más kulturális program szervezésének nem kis feladatát magára vállaló egyesület 2002 óta az országban egyedülálló, dán mintára épülő nyitott kapus művészeti műhelyt működtet Egerben, az EKMK Ifjúsági Házában. A befogadó intézmény a sérült fiatalok művészeti foglakoztatásának színteréül szolgál, hiszen ez a tevékenység bekerült az EKMK „Kreatív jövő” programjába, ami a hét minden napján foglalkozást jelent. 2010 márciusától új elemekkel bővítik a foglalkoztatást, aminek első jelentős állomása a március 4-én tartott nyílt nap.
Az egyes szekciók csoportvezetői
• néptánc Kovács Tibor néptáncpedagógus
• társas- és modern tánc Botond Béla táncpedagógus
• zenetanítás Gerlei Marianna gyógypedagógus, ének-zene tanár
• színjátszás Fehér István színész
• bábjáték Baráth Zoltán színész
• kézművesség Bulla Márta, Veréb Emese művész-tanárok
A rendezvény kapcsán érdemes felhívni a figyelmet arra hogyan, milyen kifejezéssel illessük az említett csoportot akár a médiában, akár a köznyelvben kívánunk szólni hozzájuk, róluk. Egyáltalán meg szabad-e különböztetni őket a társadalom úgynevezett ép tagjaitól őket, ugyanis a megkülönböztetés akár udvariasan is, elkülönítést sejtet. De milyen alapon is különböztetnénk meg bárkit, hiszen az ép, sem biztos, hogy ép.
A köznyelvben elburjánzó „fogyatékkal” vagy „fogyatékossággal” élő kifejezés éppen az indokolatlan modorossága miatt lehet kellemetlen, és nyelvileg sem indokolt ez a kitekert mód. Sokszor nem tudjuk, nem érezzük, hogy az érintettek számára mi a bántóbb, a szakember segíthet helyretenni a kérdést.
„A hivatalos szóhasználatban ma, a „fogyatékkal élő ember” elég gyakori. Én magam mindig a „fogyatékos ember”-t szoktam használni. Az a helytálló, ha a főnév elé helyezzük a melléknevet, együtt használva a fogyatékos ember-t. Ha megszólítjuk őket, akkora sérült ember, sérült alkotó kifejezéseket ajánlom. Ez nem sértő.” – fejtette ki Asztalos Zsolt, a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület elnöke.
