A programsorozat arra hivatott, hogy felhívja a társadalom figyelmét a hátrányos helyzetű célcsoportokra, a megkülönböztetés mentesség fontosságára, előmozdítsa, erősítése a lakosság toleranciáját. Cél, hogy a sokszínű társadalmi háttérrel rendelkező egyénekből és közösségekből álló társadalom szemlélete változzon, befogadóvá váljon.

2011. 07.02. szombat, Dobó tér Esély Nap 2011 Eger
Programok:
9:45 A Felsőtárkányi fúvós kvintett és az Egri Majorette Együttes közönség invitáló produkciója
10.00 Megnyitó
10.15 Esélyegyenlőségi műsorok
14.00 "Limbo Hintó" – az Adáshiba Színjátszó-csoport előadása – slágerzene a ’60-as ’70-es évekből
14.30 "Egy szoknya, egy nadrág" irodalmi pályázat győztes munkái
15.00 Szederinda együttes néptánc műsora
15.30 Dobó Katica Népdalkör műsora
16.00 Star Light csoport táncprodukciója
16.30 Ethnofil koncert
 17.30 Romani Design divatbemutató
18.30 MOLNÁR FERENC CARAMEL koncert

 

Az Országos Esélyegyenlőségi Hálózat eszméje a 2002-ben létrehozott Esélyegyenlőségi Kormányhivatal által kidolgozott Köztársasági Esélyegyenlőségi Programban fogalmazódott meg.

Ez a program azon a filozófián alapult, hogy a köztársaságnak a köz társulásának kell lennie, s hogy azzá váljon, ahhoz a társulás minden tagjának egyenlõ eséllyel kell rendelkeznie. Mivel az esélyegyenlőség megteremtéséhez a társulás többségének támogatása szükségeltetik, a másoknál esélyesebbekkel is meg kell értetni, hogy az esélyegyenlőtlenség fennmaradása mindenki esélyét rontja.

Ezt a hitvallást az is erősítette, hogy az egyenlő bánásmód és a megkülönböztetés elleni küzdelem az európai szociális modell központi eleme volt. A jogi szabályozás intenzíven fejlődött, az Európai Unió antidiszkriminációs szabályozása a világon egyedülállóan fejletté vált, és emiatt sok más államnak is mintául szolgált. Az a gondolat, hogy a jogi eszközök léte csak az egyik lehetséges elem a megkülönböztetés elleni küzdelemben, azonban más, nem jogi intézkedésre is szükség van, az akkor még Európai Uniós tagfelvételére váró Magyarországon is egyre nagyobb teret nyert.

Az Országos Esélyegyenlőségi Hálózat kiépítése 2004-ben kezdődött el, melynek keretében először 12 Esélyek Háza alakult meg. A következő megyékben (és Budapesten) álltak fel esélyegyenlőségi irodák: Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplén, Budapest, Csongrád, Fejér, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Komárom-Esztergom, Nógrád, Somogy, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Tolna megye.

A jó szakmai tapasztalatok hatására az akkori Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztériumban (ICSSZEM) a hálózat teljes körűvé tételéről született döntés, így 2005 őszétől a további 8 megyében (Békés, Heves, Pest, Bács-Kiskun, Vas, Zala, Győr-Moson-Sopron, Veszprém megye) folyamatosan került sor új Esélyek Házai átadására, s a szolgáltatások kialakítására.

Az Esélyek Házai kezdetektől fogva egységes logóval, egyéni szerepkörrel és arculattal rendelkeztek, melyek minden más hálózattól jól megkülönböztethetővé tették a megyei esélyegyenlőségi koordinációs irodákat.

Ezen kívül az információhoz, szolgáltatásokhoz való hozzáférés esélyeinek javítása, a szolgáltatási hiátusok, párhuzamosságok feltárása, valamint a kirekesztett, tartósan hátrányos helyzetű csoportok társadalmi befogadását elősegítő integrációs programok generálása, a megvalósításukban való közreműködés is az esélyházak feladatai közé tartozott. További célként jelent meg a nyitott jogalkotás folyamatában koncepciók, stratégiai tervek és jogszabályok véleményezése az érintettek bevonásával. A program által érintett célcsoportok: nők, gyermekek, romák, idősek, fogyatékossággal élő személyek, hátrányos helyzetű térségekben élők, valamint az őket segítő szervezetek, intézmények.
Az Esélyek Házai a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem érdekében együttműködtek az érintett szervezetekkel, részt vállaltak a társadalmi szintű problémák közvetítésében, ágazat- és szakmaközi párbeszédet, fórumokat szerveztek önkormányzatok, intézmények és civil szervezetek részvételével. Folyamatosan fejlesztették az információs hálózatot, programokkal és képzésekkel segítették az esélyegyenlőségi szempontok érvényesítését a különböző szakmai területeken.

Az egyik kulcsmozzanat az esélyegyenlőség ügyét valóban előremozdító intézményhálózat létrehozására a megfelelő szakemberek kiválasztása volt helyi szinten. Ezt követte a munkatársak felkészítése, képzése, hogy alkalmasak és képesek legyenek az Esélyegyenlőségi Kormányhivatallal mint központtal való együttműködésre, a gyors döntéshozatalra, a projektek és a helyi szervezet működtetésére. Az Esélyek Háza minden megyében három fős szakmai csapatból állt: egy vezetőből, aki rendelkezett jogi, szociális, pszichológiai vagy pedagógiai diplomával, valamint vezetői, módszertani, szakmai gyakorlattal. Előnyt jelentett a bizonyított szervező- és kommunikációs készség, nyelvtudás, széles körű szakmai ismeretség.

Az országos intézményhálózat minden irodája már a kezdetekkor egységes szervezeti működési szabályzattal és azonos típusú, behatárolt feladat- és hatáskörökkel működött, azonban a lokális esélyegyenlőségi problémákra rugalmasan reagálni képes, önálló egységeket alkotott, és további helyi hálózatokat szervezett a fent leírt metodika alapján. Az iroda működése lehetőséget nyújtott nagyszabású helyi programok kidolgozására, s pályázati és érdekérvényesítő szervezői munka révén a források mobilizációjára is.

Minden egyes Esélyek Háza egyenlő jogú tagja volt az országos esélyegyenlőségi intézményhálózatnak, s - bizonyos javaslattételi útvonalakat betartva - hatással volt az országos jogszabály alkotási folyamatokra.