A “boros” rendezvényeink a legszínvonalasabb programok a városban. Semmi extra “csak” megbízható rendezés, korrekt, üzemszerű lebonyolítás, odaadó, moderált exhibicionizmussal fűszerezett borász-jelenlét, vendégszeretet. Sőt, jó borok. Így aztán nem csoda, hogy a kissé döcögősen induló Egri Csillag termék és annak bevezetése is a borászok kreativitására hagyatkozik. Nem bennfentesség, hanem valódi versenyeredmény, hogy Csutorás Ferenc sztorija lett az Egri Csillag legendája. Hogy egy borász nyerte a sok bort az csak azt jelzi, hogy a borászokat tényleg érdekli ez a dolog, hogy kreatívak és nem csak lopót, hanem tollat is tudnak ragadni, ha a helyzet úgy hozza.

Íme a legenda:

Kövesd az egri csillagot!

Senkit sem lephet meg igazán, hogy az Egri Csillag története egészen a török időkig vezethető vissza. A legendát kutatva bukkantam rá Eger egyik legjobb ismerője, Türk Frigyes egy 1903-as írására, melyben megemlíti, hogy a Nagy-Egeden és környékén, a város északkeleti végein lévő szőlőkben valaha őrkunyhók álltak. Az egyik őrkunyhó romja a mai napig létezik az Ostoros melletti előhegyen: a régről itt maradt objektumot ma is Csúnyamunkának hívják a környékbeliek. Türk leírása szerint ezek az őrházak éjjel fáklyákkal voltak kivilágítva, így téve beláthatóvá a területet. Az őrkunyhók éjszakai fényének így védelmi és útjelző funkciója is volt.

Ez azért volt fontos, mert ez az előhegy vezetett be – és vezet be ma is – Ostoros felől az egri borvidék egyik nagy völgyébe, az Almagyar- és a Sík-hegy vonulatába. Az út aztán folytatódik az Eged mentén a Bükkön át, az őrkunyhók tulajdonképpen egy kereskedelmi útvonal fontos pontjait jelölték az Alföldről és az északi hegyek felől utazónak egyaránt. Az út mentén pedig bor, gabona és textiláru cserélt gazdát. Az Almagyar-, Sík-hegy völgyében folyó Csurgó-patak annak idején a Nagy-Eged egy kis tavát táplálta, a tó vize pedig a lovakat, jószágokat itatta.
Az akkoriban hosszú ideig eltartó utazást mifelénk sokszor éjszaka sem hagyták abba. Tehették is, mert amikor Eger határához értek a sötét éjszakákban, az Eged-hegy szőlőinek őrkunyhói világítva mutatták az utat. A gyakran boroshordókkal megrakott szekerek így kényelmesen és biztonságosan közlekedhettek évszázadokon keresztül Eger határában, ráadásul nagyobb fizikai megterhelés nélkül, hiszen a lovak szinte végig laposon poroszkálhattak, egészen a hegyekig.

Az utasbarát jelzőfényeknek híre ment országszerte. Akkoriban terjedt el ez a mondás, hogy ha Egerbe utazol, kövesd az egri csillagot!

Csutorás Ferenc