Főbb szereplői, a nőket bolondító báró és inasa, valamint az elhódított nők és a megcsalt férj. Persze ez így túl egyszerű lenne, ezért a szerző alaposan megkeverte a szerepeket, így senki nem az, akinek a többi szereplő hiszi. Ilyen alaphelyzetből olyan bonyodalmak származnak, hogy két felvonás önfeledt nevetés kell hozzá, míg minden és mindenki a helyére kerül. Ez a Gyertyafény-keringő, amelyet Moravetz Levente szerint ritkán játszanak a színházak, mégis a közönség egyik legkedveltebb zenés előadásai egyike. Ráadásul az egriek újra láthatják színpadon Csengeri Attilát és Zám Andreát. A darabban pedig először mutatkozik be Ozsgyáni Mihály.

Moravetz Levente a darabról:

A hat szereplős játék valójában három színészre épül, a másik három bizonyos pillanatokban továbblendíti a cselekményt. Persze a szerelemről szól, mindenki másba szerelmes, másra vágyik, mint akit kap. Szeretem magamat több műfajban is kipróbálni, még ha a zenés produkciókban érzem is igazán otthon magam.
Siegfried Geyer – Robert Katscher zenés vígjátéka mindenhol siker volt, ahol csak bemutatták. Nagyon jó darab, igazi színházi csemege, helyzetkomikumokra és a színészegyéniségekre épül. A rumbától a keringőig, a jazzen át sokféle zenei stílus jelenik meg benne. Nevettetve szórakoztat, bátran kijelenthetem, hogy nincs mély társadalmi mondanivalója. Ugyanakkor ez az ún. „könnyű” műfaj nem is olyan könnyű. Hiszen nem elég érthetően beszélni, énekelni, könnyedén táncolni, bírni kell fizikailag is… Ráadásul olyan rendező vagyok, aki a porszemet is észreveszi a színpadon. A zenés vígjáték milliméter műfaj. Egy tizedmásodperc késést sem engedhetünk meg, nagyon fontos a tempó tartása, különben az előadás elveszíti a feszességét. Azt szoktam mondani a színészeknek, hogy ha itt az ember nem abban a pillanatban áll fel amikor kell, akkor nem ül a poén.