Mára egyetlen érvvel védekeznek azok a politikusok, akik letiltották Székhelyi József fellépését Egerben, hogy Székhelyi meggyalázta a Himnuszt, ezért egy érseki székhelyen (sic!) nem léphet fel. Ha ez igaz is lenne, mármint a „gyalázás”, ez akkor sem adhatna okot a Művészetek Háza vezetőjének utasítására, hogy tüntesse el a „nemszeretem” művészt. Nekik most csakis ezért kell felelniük. A hatalmukkal való visszaélés miatt. Láthatóan ezt értik a legkevésbé.

No, de akkor még egyszer erről a „himnuszgyalázásról”, illetve egyéb politikai babonákról: Székhelyit feljelentették Csákváriék elvbarátai, hogy meggyalázta a nemzeti jelképet, de az igazságszolgáltatás megállapította, hogy ez a vád nem állja meg a helyét. Azaz Székhelyi nem követte el a Himnusz meggyalázását. Ez a tény nem különösen érdekli Csákváriékat, ők saját igazságérzettel rendelkeznek, így feljogosítva érzik magukat bármilyen eszköz igénybevételére igazuk tudatában, és ezt újra értésére adta az egrieknek Csákvári Antal:

 

„Ez a Himnuszgyalázás teszi ezt az embert méltatlanná arra, hogy Eger érseki székhelyen, például egy önkormányzati rendezvényen szerepeljen. Meghívhatja bárki én szerintem, és azok a polgárok, akik engemet fölhívtak azok is azt mondták..., hogy önkormányzati rendezvényen ne szerepeljen. És fel vannak háborodva, és azt mondják, hogy az se lenne jó, hogy ha itt botrány lenne.” – mondja Csákvári.

 

A politikai folklór elképesztő módon konzerválja az ostobaságot. Ilyen például Dugovics Titusz személyének kitalációja, a Köztársaság téri földalatti börtönök kutatása, de a közelmúlt is produkált szép számban babonákat. Például Kövér László (Fidesz) sosem ajánlott kötelet az ellenzéknek, Gyurcsány Ferencről sem az nem bizonyosodott be, hogy lopta az egyik szakdolgozatát, sem az, hogy hazudott volna reggel, délben, este. Orbán Viktor semmilyen bizonyíték szerint nem tűnik III/III-as ügynöknek, és Bajnai Gordon sem lopta el senki libáját, ami miatt állítólag nagy tömegek végeztek az életükkel. Székhelyi sem gyalázta meg a magyar Himnuszt, csak éppen sokan szeretnék hinni ezeket a történeteket, amelyeket a saját koordinátarendszerükben megfellebbezhetetlen igazságnak fogadnak el, és addig-addig mondogatják, amíg ők és köreik már tényleg elhiszik.

Aztán ez a vége. Ha egy kis hatalmuk van, akkor igazságuk és erejük birtokában könnyen eljár a kezük. Veszik a telefont, kiadják a parancsot.

Miután Habis László polgármester úr bocsánatot kért Székhelyi Józseftől és meghívta Egerbe, Csákvári Antal tanácsnok úr kijelentette, hogy nem jöhet önkormányzati rendezvényre, sőt még egy fenyegetést is kilátásba helyezett, hogy „..az sem lenne jó, ha itt botrány lenne.” A mozgalmár Csákváritól, aki tüntetések szervezésében jeleskedett eddig, ez világos beszéd.

Csakhogy, ha Orosz Ibolya, aki átadta a „most megtehetjük” üzenetet, és aki végigügyetlenkedte ezt a történetet, de nyilvánvalóan nem kitalálója volt, hiszen, aki ismeri, az tudja, hogy ilyesmit sose tenne magától – lapátra kerül, ám a letiltás máig büszke ideológusa és az új letiltás megfogalmazója, Csákvári Antal, tovább elnökli a Humán Erőforrás Bizottságot, akkor vajon Eger megoldotta-e a problémát, vagy csak büszkén maszatolt egy jó nagyot?