Most azt hagyjuk, hogy látogatóba sem mehetnek beteg hozzátartozóikhoz, volt feletteseikhez a három lakosok, pedig nem olyan ragály dúl a kórház falai között, ami ezt a látogatási tilalmat indokolná. Nem, ők csak akkor mehetnek be, ha egészségügyi problémáik vannak.

Akkor most képzeljük el a portást, amint megjelenik az egyik kitiltott, az üzemi tanács volt elnöke, aki munkaügyi perben áll az intézménnyel. Kérdezi az őr, hogy aztán mije fáj?! Az meg mutatja torkát, és suttogva könyörög egy gégemetszésért. A portás meg csak csóválja a fejét és felhorkan a szimuláció láttán. Hiszen látott ő már nyugdíjért cselező féllábút. Megnyomja a rejtett piros gombot az asztal alján, amire előkerülnek a kigyúrt beteghordók, akiknek szakmája új jelentést kapott egy igazgatói utasításnak köszönhetően, és már hordják is el a beteget füllentő felforgatót.

Ekkor érkezik a másik kitiltott, az önkormányzati képviselő, a nehéz ember, akivel nem bír a hatalom, mert belőle nőtt ki, mint önmaga vadhajtása. Az meg hozza a fél kezét a másikban, hogy varrni kéne. Varrni azt kéne, dünnyögi a portás, de beteg-e? És már nyúl is a gombért.

Hálát adhatnak a feketelistások, hogy nem a MÁV, vagy a Volán alkalmazottai voltak, mert akkor most Egerben ragadnának tömegközlekedésileg, hiszen nem szállhatnának fel közösségi járműre egyáltalán. Mert megeshetne, hogy ott nem csak utaznak, hanem szervezkednek is, meg gyűjtik az információt. Merthogy ez velük a baj a kórház hivatalos verdiktje szerint. Hogy akadályozzák a gyógyító munkát. Hogy nem a gyógyulást szolgálják, hanem a kórt terjesztik.

Bár jegyzőkönyv nincs arról, hogy a kitiltottak steril kötszereket tapogattak volna össze vagy, hogy WC papírt csempésztek a mellékhelyiségekbe, azért azt sejteni lehet, hogy mi velük a baj. Nem a gyógyító munkát zavarják ők, hanem a tekintetes menedzsmentet. Az úgynevezett kórházvédők védelmi vonalait kapirgálták, meg kellemetlenkedtek. Például a volt Üzemi Tanács elnök feljelentést tett, mert valakik eladták gyanús körülmények között a kórház fűtőolaj készletét, meg az is érdekelte, hogy a nulla forint adóssággal nemrég átvett kórház hogyan válhatott milliárdos tartozást felhalmozott intézménnyé. Elképzelhető, hogy valóban alaptalanok a vádak, majd a rendőrség kideríti. A kitiltó határozat azonban beszédes. Főleg az a része, hogy nincsenek kitiltva, csak nem mehetnek be. Ha meg mégis beengedik őket egy szívátültetés erejéig, akkor őrök kísérik a gyanús elemeket, vigyázva minden szavukat, pillantásukat. Nem lesz itt konspiráció. Amikor az Egri Szín megírta, hogy hogyan váltak a „kórházvédők” zsákmányszerzőkké, akkor megrovó levelet kaptunk a kórházvezetéstől, hogy a kórházban gyógyító munka folyik, aminek nem tesz jót a rossz hírnév. Nagy igazság. Ezek után a kórház megszakított minden sajtó kapcsolatot a lappal. Nem kitiltottak, hanem ők így kommunikálnak.

És akkor még nem robbant a kórházi listabotrány, hogy egy tanú büntetőjogi felelőssége tudatában azt vallotta, hogy olvasta azt a bosszúlistát az eltávolítandókról, amivel a „kórházvédők” érkeztek, és amelyről maguk között értekeztek. Csak szólunk, hogy ez még egy országos ügynek kinéz.

Nyilván abszurd kitiltani bárkit is egy közintézményből. Az, hogy ilyen reflexek beindulhattak, csakis a közállapotok miatt történhetett. A „most mi jövünk”, a „savanyú a szőlő”, az eddig nekünk volt „hét szűk esztendő” logikájából fakad. Egyszerűbb fogdmeggé parancsolni a portást, mint szembenézni azzal, hogy hova tűnt az elnyert 5 milliárdos fejlesztés, önerőstől, hova tűntek a rezidensek, a doktorok és miért nőtt az adósság. Pedig a kórház nagyüzem. A látszat ellenére valóban folyik ott gyógyító munka. Lelkiismeretes orvosok, nővérek dolgoznak látástól vakulásig. Meg lelkiismeretlenek is. A minőség esetleges, mert mióta a hozzáértés politikai kategória lett, azóta a színvonal ingadozó. Csak a menedzsment intézi egyenletes színvonalon az ügyeit.