Visky András: Pornó

 

Pornó a fedőneve egy megfigyelt színésznőnek a Ceausescu-diktatúra ügynökjelentéseiben. Bűne: az utcán színházat játszik a „kis koszosoknak”, az utcagyerekeknek. Pornót követik, jelentéseket írnak minden lépéséről. Magnóra veszik, mikor szeretkezik. Halálba kergetik a szerelmét. Ő megmenekül?

 

Pornó az a rendszer, ami elveszi a szabadságot. Csupasz testek mechanikus működése - titkok, érzelmek, gondolkodás, szabadság nélkül. Nyilvános megaláztatás. Kirakatba kényszerített, megvilágított szabadságtalanság.

 

Visky András szerint, túllépve a romániai diktatúra végnapjain, általánosságban: mi emberek ritkán vagyunk szabadok.

 

„A diktatúra, mondta Anti,

nem kivételes állapot,

az a kivételes, ha nincs,

ha nem diktatúra van,

hanem szabad a tér.”

 

2008-ban, a Biblia évében a Nemzeti Színház több szerzőt arra kért fel, hogy írjanak darabot a Tízparancsolat egy-egy parancsáról. Visky András Pornó című darabja a Ne lopj! parancsolatról készült, mely a szerző kutatásai alapján az emberrablást, illetve a mások szabadságának erőszakos korlátozását tiltotta eredetileg. (A Nemzeti Színház ezen pályázatára készült Závada Pál elhíresült Magyar ünnep című darabja is.)

 

A szerzőről:

 

Visky András édesapját, a köztiszteletben álló református lelkészt, Visky Ferencet 1958-ban 22 év börtönbüntetésre ítélte a román kommunista vezetés, a családot pedig - köztük az ekkor két éves Visky Andrást - internálták. Hat év múlva szabadultak.  Minderről így vall Visky egy interjúban:

„Öt évesen már arra eszméltem, hogy fogoly vagyok. A szüleimet kitelepítették. Öntudatra ébredésemkor az első élményem a fogság volt, nem a szabadság. Talán ezért is valahogy minden darabom a szabadításról, a megszabadulásról szól.”

 

Visky András jelenleg dramaturg a Kolozsvári Állami Magyar Színházban és docens a kolozsvári BBTE Színház és Televízió Karán. Költői, írói munkásságát számos kitüntetés mellett 2009-ben József Attila-díjjal ismerték el.  Darabjait szerte a világon játsszák.

 

Visky András az egri nézők számára sem ismeretlen. 2009-ben mutatta be a Gárdonyi Géza Színház Alkoholisták című darabját, szintén Szegvári Menyhért rendezésében és Nádasy Erika főszereplésével. Megöltem az anyámat című művét jelenleg is játssza az egri színház Sata Árpád rendezésében, Sata Bánfi Ágota főszereplésével.

 

Jónás Péter (Köln) dramaturg

 

 

Miért Pornó?

(Visky András írása)

 

Húsz éven át cipeltem magammal egy nagyon személyes, tulajdonképpen megoszthatatlan, legalábbis annak hitt történetet, de aztán egyszercsak elért a budapesti Nemzeti Színház felkérése, és elhatároztam, hogy nem halasztom tovább, elmondom, lesz, ami lesz.

Harmadik gyermekünket vártuk 1989-ben, és már belátható közelségbe került a szülés ideje, amikor a magzat úgy döntött, mégsem jön erre a világra. Belehalt édesanyja testébe. Születése előtt feladta, mint Beckett anyaméhben monologizáló, megszületni nem akaró, végül pedig április 13-án Nagypénteken, egyenesen a halálba beleszülető énje. A mi gyermekünk karácsonykor érkezett volna a forradalommal együtt, de a mi karácsonyunk akkor nem a születés, hanem a gyermekhalál éve lett. Megszűnt dobogni a szíve, nem mozdult többet, leélte el sem kezdett életét – ki érti ezt?

Meg kellett volna születnie, úgy, halva, de erre meg nem volt hajlandó. Orvosaink meg nem avatkoztak be, az abortuszt szigorú törvények tiltották, majd a spontán vetélés megoldja a helyzetet, mondták.

De az meg sehogyan sem akart bekövetkezni.

Teltek a napok, szóltunk, tegyenek valamit, de ők a folyosó végén posztoló belügyesre mutattak: nem lehet beavatkozni, mondták. Egy diktatúra a test felett is uralkodni akar, nem elég neki a lélek megnyomorítása. Főként a női testet szemeli ki magának, azt alázza meg a legkegyetlenebbül, válogatatlan eszközökkel. 

Egy gyönyörű nő mint kétlábon járó koporsó; a borzalmak borzalma.

És akkor elkezdtük visszafelé számolni a napokat. Megtanultam egy szót, szepszis. Meg: szeptikus sokk.

El kellene menned, szépséges kicsi ember, ne vígy magaddal senkit innen, az élők az élőkkel, a holtak a holtakkal.

Pornográfia: ne reménykedj, kedves néző, nem fogod meztelenül látni a színésznőt a színpadon, egészen másról beszélek.

Pornográfia: ne reménykedj, kedves néző, kizárólag meztelenséget fogsz látni a színpadon, a politikai pornográfia tobzódását. A politikai pornográfia hatálya alól egyikünk sem vonhatja ki magát, a vak is látja, mi történik: nem elég a szavazatunk, sohasem elég, a testünk is kell, a gondolataink, a lelkesedésünk, a szerelmünk. Életünk legintimebb terei is kellenek, nincs mentség.

Amikor a darabot írtam, láttam magam előtt Nádasy Erikát, ő akkor már az Alkoholisták Éva nevű tüneményes főszereplőjeként beleköltözött a lelkembe. És hallottam a hangját is, tudtam hát, hogy a Pornó szereplője énekelni is fog, meg majd mondja a magáét, elragadóan összefüggéstelenül. Ezt a mindent összehordó, hazudni nem tudó nőt nagyon megszerettem 2009-ben Egerben, belekerült hát a Pornóba is, ott vannak a szövegben a mozdulatai, hangváltásai és sokféle nézése.

A magam írta szövegekről mindig kevesebbet tudok, mint Erika. Nézem az előadást, szerzőből észrevétlenül nézővé válok, mint bárki más, aki ott van velem: el sem tudok képzelni boldogabb átváltozást.

 

Visky András 

 

(Fotó: Révész Ferenc)