Az elmúlt másfél évtizedben nem megtizedelődött, hanem sajnos megfeleződött a hazai fecskeállomány, azaz mára minden második madár eltűnt az ereszek alól, az ablak- és erkélybeugrókból, nem csak a városokban, de a falvakban is!
A megfogyatkozás hátterében az élőhelyek átalakítása (fészkelőhelyek megszűnése, táplálékbázis csökkenése például a nem megfelelően végzett szúnyogirtás következtében), a klímaváltozás, és ami a legmeglepőbb, kedvezőtlen társadalmi változások, a fecskefészkek leverése és a madarak gyakran nagyüzemi riasztása áll.
Fecskéink eltűnése nem csak természetvédelmi, de az életminőségünk szempontjából is kedvezőtlen folyamat. A lakott területeken élő molnár- és füsti fecskék ugyanis a szintén itt élő denevérkolóniákkal együtt hozzájárulnak a települések légy- és szúnyogmentesítéséhez, ami a melegedő klímában hazánkban is feltűnő új fajok és az általuk hordozott betegségek miatt egyre fontosabb kérdéssé válik.
A sárfészket építő, napjainkra teljes egészében városiasodott fecskék állományfenntartásában a lakosságnak egyedülállóan fontos, gyakorlatilag nélkülözhetetlen szerepe van. A különböző fecskevédelmi eszközök és módszerek alkalmazásával, ezek között egyre inkább
műfészkek kihelyezésével is, lassíthatjuk, megállíthatjuk a létszámcsökkenést. Ha ezt társadalmi összefogással nem sikerül elérnünk, könnyen előfordulhat, hogy az évszázad közepére ez a madárcsoport a még most is százezres helyett csak néhány száz, maximum két ezer párban lesz jelen Magyarországon.
Írta: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület