Arról csak találgatni lehet, hogy miért érezte úgy a beltenyésztett szociális öleb vonal, hogy meg kell javítani azt a kevés működő dolgot, ami még működik. Nyilván sokat nyom a latba a szociális válság miatt várható pénzlavina, mert a nyomort újrateremtő mechanizmusok sokak szerint nem a társadalmi béke zálogai. Azt beszélik, hogy sok pénz várható az ágazatba. Annak meg a fogadására méltó módon fel kell készülni, nem szabad szakmaisággal kockáztatni, hogy ne a megfelelő helyre csurranjon-cseppenjen a jólét.

A gyermekvédelem ügyét jól példázza a gyerekek átmeneti otthonának a feleszámolása. Az idősek otthona azonban szuper biznisz. Az öregek sorsa nyomasztja a fiatalokat, nyomasztja az időseket. Az egész társadalom reszket, ha szóba kerül, hogy mi lesz a nagyival. Szóval, ha a Fidesz kijelenti, hogy egy vezető "már nem tud hozzájárulni az intézmény fejlődéséhez", akkor biztosak lehetünk abban, hogy valakik valamit el akarnak lopni.  Természetesen a fejlődés érdekében. De ebben az ügyben nem ez a lényeg, ez csak egy átlagos NER hétköznap. A lényeg az, ami ez után történt és fog történni.

Az ágaskodó középső ujj

Amint bejelentették, hogy az igazgatót kirúgják és már itt is az utód, a dolgozók, a bentlakók, de még a hozzátartozók is feltartott középső ujjal reagáltak. Nem, nem a közgyűjteményesek A4-es lapocskás „tiltakozunk” suttogása volt ez, hanem közölték, hogy ha a vezető megy, akkor ők is mennek. Ebből aztán két dolog is kinézett. Az egyik, hogy húgyért-szarért nem fognak találni személyzetet, de még ennél is nagyobb para a BOTRÁNY. Jönnek a választások, és az egri vezetés azt tudja csak hozzátenni a szeretett vezető lelki stabilitásához, hogy Pajtók Gábor dicsérő okleveleket ad át, illetve a polgármester hálát rebeg a miniszterelnöknek, hogy a Cseboxban egy szétrohadt lépcsőt járhatóvá tudtak tenni, hála az elkonfiskált milliárdokból visszacsorgatott alamizsnának. Értsük jól, nem átadtak egy új lépcsőt, bár az is röhejes lenne, hanem elvégezték rajta azt a felújítást, amit zokszó, harsona és tűzijáték nélkül kellene üzemszerűen végezni. Itt tart a város, hogy egy korlát, vagy egy kátyú kijavítása már sajtóesemény. Ebbe az idillbe tenyerelt volna bele, ha az Idősek Berva-völgyi Otthona megnyekken. Úgyhogy visszakoztak, nincs és nem is volt itt semmi látnivaló. Így szállunk le a bringáról.

Az igazgatóasszonnyal közölték, hogy na jó, egy darabig még maradhat. Vagy a választásokig, vagy még egy év, ki tudja, papír még nincs. Csak ne hangoskodjanak. Minden erről szól, hogy ússzuk meg, aztán majd lesz valahogy. A választásokig tavasszal már nem lesz közgyűlés, nincs leváltás, nem csinálnak parkolási koncepciót, nem borzolnak kedélyt, mert az ártana a jelöltnek. Még azt hinnék az emberek, hogy lófasz folyik itt nem acél.

Az idősotthon története megmutatta, hogy csak és kizárólag a hatalomnélküliek és a kiszolgáltatottak egységes erejéből értenek az amúgy nagyon is gyáva és beszari fullajtárok. A hatalmuk mások meghunyászkodásából táplálkozik. Maguk sem hiszik, hogy igazuk lenne, ők is csak csicskák a gépezetben.

 Ha a városvezetésnek valóban érvekkel alátámasztott igaza lett volna, akkor nem visszakozik egy pillanat alatt, elmagyarázza az ott dolgozóknak, a bent lakóknak és a hozzátartozóknak, hogy az igazgatónő ezért, meg ezért "már nem tud hozzájárulni az intézmény fejlődéséhez", mert például ellenállt a masszázsterem és a reiki szoba kialakításának, a svédasztalos étkezést is ő akadályozta meg, azért a felelős döntés, hogy menesztik.

Valamiért mégsem ebbe álltak bele, hanem a derékig szarba.