Egyházak, szervezetek, ételosztással, adományokkal próbálnak minél több támogatást nyújtani ezeknek az embereknek. A Családsegítő Intézet tagintézményeként működő Kertész úti hajléktalanszálló éjjeli menedékhelyen, átmeneti szálláson és a hajléktalanok Ápoló-gondozó Otthonában tud helyet biztosítani.
Hornyák István, a szálló munkatársa elmondta, sokan a rendszerváltás idején váltak fedél nélkülivé,a munkásszállók tömeges bezárásával. Természetesen, hogy valaki ide jusson, abban benne van a saját illetve a család felelőssége is.
Jelenleg utcai gondozottként körülbelül hatvanöt embert tartanak nyilván, a 85%-ukról tudják, hol tölti a mindennapjait. Sokan pincékben, romos épületekben, feltört hétvégi házakban húzzák meg magukat.
Többségük elfogadja a külső segítséget, ám akadnak olyanok is, akik határozottan elutasítják azt. Hornyák szerint ennek okai nem mindig derülnek ki, de sokan védik a saját maguk által megteremtett szabadságot, amit a szállón nem tudnak biztosítani, és ezt nehezen adják fel. Minél hosszabb ideig él valaki így, annál inkább beleszokik ebbe a légkörbe és kevesebb lesz benne a motiváció a változtatásra.
Nemrég a viadukt alatt is éltek hajléktalanok, majd egyik napról a másikra eltűntek onnan. Az ügyben hatósági intézkedés történt. Volt, aki elment a Szalába, egyikük az egészségi állapotának romlása miatt bekerült a szállóra, egy hölgy meghalt korábbi betegsége miatt, ketten pedig más helyre távoztak az intézkedés eredményeként.
A városban jelentős segítséget nyújt többek között a Magyar Vöröskereszt helyi szervezete, akik télen teajáratot működtetnek, ahol zsíros kenyeret is osztanak a rászorulóknak.