Minimum alatt élünk

Magyar Gina 2008.05.22.00:00

Országos problémával szemben vette fel a harcot a megyénkben működő Létminimum Alatt Élők Társasága.

Minimum alatt élünk

Magyar Gina 2008.05.22.00:00

Országos problémával szemben vette fel a harcot a megyénkben működő Létminimum Alatt Élők Társasága.

Minimum alatt élünk

Magyar Gina 2008.05.22.00:00

Országos problémával szemben vette fel a harcot a megyénkben működő Létminimum Alatt Élők Társasága.

Heves megye az ország azon megyéi közé tartozik, ahol igen magas a nélkülöző családok száma, ebben nyilván lehúzza a mutatót a dél- hevesi térség, ahol sem munka, sem utazás,de még élelem szempontjából sem állnak a helyzet magaslatán az ott élők.

Tajcs Ferenc a LAÉT szervezetének elnöke elmondta, hogy civil szervezetük élelem- és ruhaszállítmányokkal (évente 15-20 teherautóval), adományokkal próbál enyhíteni a rászorulók problémáin. Társaságuk 1992 óta létezik, ám az Észak-magyarországi Régióban csak 1994-től kezdték meg működésüket. Kapcsolatban állnak a Karitásszal is. Ilyen összefogás mellett összesen 47 településre terjed ki áldozatos munkájuk. Eger környékén főként a felnémeti Béke-telep valamint a szalai városrész a leginkább adományorientált környék. Amennyiben felkeresnék a Létminimum Alatt Élők Társaságát, megtehetik Egerben a Mindszethy út 12. szám alatt.

Megyei statisztika

Heves megye lakosságának 30-35 százaléka él létminimum alatt, ám nagyon magas azoknak a száma akik nem vallják be szegénységüket, azon egyszerű oknál fogva, hogy szégyellik. A LAÉT tíz oktatási intézményben végzett kutatása szerint tíz kisgyermekből három naponta éhesen megy iskolába és csak az ott kapott ebéd a napi betevő számukra.

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Hirdetés

A városi tévével még mókolnak, a Hírlap már a levesben

Az elmúlt napok híre, hogy zárt ülésen kirúgták az Egri Városi Televízió igazgatóját, valamint azonnali hatállyal megszűnt az egyetlen nyomtatott helyi újság, a Heves Megyei Hírlap. Mindkét médium, bár különböző intenzitással, a hatalom szócsöveiként funkcionált az utóbbi években. A Hírlap az orbáni propaganda mocskát ontotta, a tévé pedig igyekezett kedvében járni az aktuális városvezetéseknek. A Hírlap sorsa beteljesült, a tévét még százmilliós büdzsével életben kívánják tartani, mert továbbra is az a hatalom kényszerképzete, hogy „sajtóra van szüksége”. Mert Ő jót akar, csak hát nem mindig tudja elmondani a zembereknek, mert elnyom mindent a „mindenszarizmus”, a gonosz közösségimédiás kritikai hang.

Tilos az Á…

Vágner Ákos polgármester úr egy Facebook posztban jelentette be, hogy lezárja a társasház azt a kis közt, ami a postai buszmegállót összeköti a piaccal. A poszt arról elmélkedik, hogy az a kapualj magántulajdon, így ez egy teljesen rendben levő döntés a ház lakóitól, akiket nagyon zavartak azok az állapotok, amelyek ott uralkodtak. A hozzászólásokból az derül ki, hogy már a hatvanas években is ott jártak át az egriek, ahol egyébként egy kis aszfaltozott járda is készült, egyértelműsítve, hogy ez egy köz. Az is igaz, hogy a belváros áldatlan állapotai (bódult alakok, szenny, graffiti…) érthetően sarkalták a lakóközösséget erre a döntésre. A polgármesternek azonban egy egész város érdekét kell képviselnie, ami jelen esetben nem a kényelmesebb út, főleg úgy, hogy a gazda nélkül maradt főállású hőzöngők, a feketeöves digitális harcosok most ilyen témákon élik ki magukat. Pedig ez az ügy szép példája annak, hogy az önzéssel szemben a meghunyászkodáson kívül létezik jó megoldás is.

Jónás Zoltán (1947-2026)

Jónás Zoltán Fotó: VTV Eger

Elment az egri kulturális élet egyik meghatározó alakja. Jónás Zoltán, Zoli, maga volt a vers. Nem a költő, hanem a költészet. Nem a rímeket, a formát, hanem a harmóniát képviselte. Amikor a kakofónia kicsit hangosabb volt, akkor hátrébb húzódott, amikor a hangzavar alábbhagyott, akkor sem jött előre, de mégis kitűnt. Halálával a város egy olyan építőkövét vesztette el, amelyik arra emlékeztetett minden polgárt, hogy mennyire megfér egymással az örök és a múlandó.

Jónás Zoltánra fia, Jónás Péter költő, dramaturg emlékezik.

Jelen fesztivál és közösségi alkotás a Széchenyi utcában

A Művészeti Kar új otthona. Meg van áldva. Fotó: EKKE Facebook

Élettel telik meg a Művészeti Kar új épülete, a kurtán-furcsán egyházi kézre került hajdani városi ingatlan, a volt Ifiház, későbbi Kepes Központ. A ház évtizedes agóniáját követően – miután sikerült elkerülni, hogy az MCC, a Fidesz janicsárképzője megkaparintsa – a katolikus egyház úgy döntött, hogy az EKKE Művészeti Karának otthona legyen a „Végzet Háza” feliratot viselő épület. És a kar minden jel szerint meghálálja, hogy új otthonra lelt, mert azóta az „M” épület tele van élettel, programmal, kiállításokkal. Ezek jó része nyitott, azaz a városlakók is élvezhetik őket.

PANASZDÉLUTÁN – Az egri színház elmúlt időszakának legsikeresebb előadása

La Divina comedia Fotó: egriszin AI

Elképesztő előadást láthatott a publikum Vágner Ákos rendezésében a minap. A Városháza színpadán a közgyűlés tánckarával előadott produkció olyan erősre sikeredett, hogy Molière úr sírva könyörögne a receptért, Spiró György minden bizonnyal az összes drámáját odaadná ezért a szüzséért, Shakespeare mester pedig csüggedten hagyta volna abba az írást, ha látja, hogy művei miként foszlanak ócska kis szappanoperákká az egri PANASZDÉLUTÁN bemutatója után. Pedig a főszereplő, Blaskó direktor úr még csak meg sem jelent testi valójában, ám szellemi jelenléte így is akkora űrt volt képes teremteni, hogy annak betöltését hiánya sem tudta pótolni.