Súlyos szavak ezek. Hogy megértsük egy kicsit a zúgolódást, meg kell értenünk, hogy mit jelent a vízilabda Eger életében. Mára lényegében egy nosztalgikus délibábot, mint a helyben világhírű Bikavér vagy a romantikus Egri Csillagok, benne Dobó giccses, nemzeti retrospektív esküjével.

De nem volt ez mindig így. A város hajdani uszodája, a Bárány uszoda, amely 1925-ben épült, igazi természeti csoda volt. Az ország első 50 méteres sportuszodája. Az alja kavicságy, amiből télen-nyáron kellemes hőmérsékletű termálvíz tört elő, ami ideális volt a sportoláson kívül arra is, hogy a fiatalság nemes egyszerűséggel ott élje az életét. Még télen is, amikor mások nem tudtak edzeni, a „bárány” tele volt élettel. Barátságok, szerelmek szövődtek itt, gyakorlatilag az egri polgárság két, három generációjának meghatározó élménye volt az uszoda.

Névadóját, a jogi doktor egri Bárány Istvánt az 1928-as olimpián a 100 méteres gyorsúszásban csak Tarzan, alias Johnny Weissmüller, azaz Weissmüller János, amerikás bánsági sváb tudta csak legyőzni. Szóval az uszoda volt a fiatalság életének központja és a sporteredmények is látványosak voltak. Katona József Európa bajnok úszó, Pócsik Dénes olimpiai aranyérmes vízilabdázó és számtalan nemzetközi siker jellemezte ezt az időszakot. Aztán persze megépültek máshol is az uszodák, a versenyelőny elolvadt, a fiatalok megöregedtek. Pontosabban beleöregedtek a Kádár-korszak uram-bátyám világába, majd a helyi rendszerváltás szembe találta magát a legerősebb városi lobbyval, a kiérdemesült vízilabdázókkal és úszókkal. Az első polgármester Ringelhann György maga is vízilabdázó volt, és amint hatalomra jutott lényegében egyetlen mániára csavarodott rá, hogy minél több, minél nagyobb uszodát építsen. A várost eladósította, amikor minden egyeztetés nélkül Makovecz Imrével megterveztetett egy praktikusnak semmiképpen nem nevezhető uszodát, egy ideálisnak egyáltalán nem mondható helyen, a Bárány uszi mellett. Lényegében kihisztizte a Bitskey Aladár uszodát, amiért a hálás fideszes képviselők a parkolóház falára festették a portréját, azt az érzést keltve, hogy a józan ész és a közösség ellenében áterőltetett fixa ideák menő dolgok lennének. Amíg épült az uszoda, addig meg leromboltatta a strand termál medencéjét, hogy ott is 50 méteres medencét építsen, ahol tudnak edzeni a srácok. Lényegében a későbbi orbáni stadionláz becsípődésének előszele söpört végig Egeren. Széllökései máig hatnak. A strand romokban, a Makovecz féle uszoda fenntarthatatlan (nyáron is forró levegővel kell fűteni, hogy a fa ne gombásodjon, és Lázár Jánostól kuncsorognak pénzt a fenntartásra, sőt akár ingyen is átadnák…), a Bárány uszoda újjáépítésével megálmodott Nemzeti Vízilabda és Úszóközpont torzó maradt, a tervezett sportszálloda helyére például éppen az ócskapiacot paterolják ki a Bazilika mellől, mert mára a papság lobby képessége lenyomta a vízilabdázókét.

Szécsi Zoltán pörög Fotó: AI

A 2010-es évek sikerei után megindultak a pénzek a klub felé, ami, mint oly sok esetben, a hanyatlás záloga lett. TAO pénzek és a korábbi vízilabda lobbyhoz bekötött politikusok által a városba betelepülő multiktól kizsarolt támogatások azonban apadni kezdtek. A színvonal és a támogatások visszaesése közepette érkezett meg a csapatban korábban is játszott kapus legenda, Szécsi Zoltán, hogy elnökölje a vízilabda klubbot. Intő jel lehetett volna, hogy Kaposvárról korábban úgy távozott, hogy enyhén szólva sem mentek a dolgok zökkenőmentesen az irányítása alatt.

Szécsi úgy viselkedett, mint aki nem érti, hogy mit jelent egy kisváros tradíciója, miért foglalkoznak akár számára nyilvánvalóan alkalmatlan emberek évtizedek óta a csapattal, mit jelent az, amikor valami nem egy professzionális nagyüzem, hanem egy vidékies gittegylet, ahol az emberi viszonyok sokszor felülírják az eredménykényszert, a hagyományok, megszokások, emberi kapcsolatok pedig a rideg világtrendekkel kifejezetten szembe mennek.

Az új elnök nekilátott berendezkedi. Aki a 20-as évek Magyarországán körülnéz, az tudja, hogy nem az érdem, hanem a kapcsolatok határozzák meg, hogy a közpénzek hova áramlanak. A maffiaállamban a családhoz tartozás nélkülözhetetlen, ha támogatást kér valaki.  Szécsi Zoltán első útja a Fidesz székházba vezetett, ahol előszeretettel pózolt a helyi korifeusokkal, sőt, a suttogó propaganda még Fidesz jelölt státuszt is tulajdonított neki. Csakhogy Eger olyan messze van Budapesttől, mint Szécsi a simulékonyságtól. A sportágon belüli leosztásoknál egyáltalán nem volt tetten érhető, hogy a többszörös olimpiai bajnok csapata akár a korábbi támogatást is meg tudja szerezni. Közben a csapat az alsó harmadban vegetál, Szécsi Zoltánt pedig a helyi aprómunkát végző emberek nemes egyszerűséggel megutálták. Ő meg elkezdte kirugdosni a régi bútordarabokat, miközben a saját érdekkörében felmerülő ügyekben – kritikusai szerint – előszeretettel hajlik maga felé a keze. Az ügyet közelről ismerők szerint azok a "régi bútordarabok" produkálták az elmúlt időszak legnagyobb sikereit, ők dolgoztak akkor, amikor az Eger sorozatban nyerte a bajnokságot. Szóval hozzá nem értéssel vádolni őket elég merész. A petíciót elindító edző, Denk Zsuzsanna így nyilatkozott a Telexnek: „Meggyőződésem, hogy emberileg és szakmailag sem alkalmas arra, hogy közösséget vezessen. Nemcsak a döntéseivel, hanem a viselkedésével is sokakban keltett félelmet, szégyent és megaláztatást. És itt nemcsak edzőkről, munkatársakról vagy volt játékosokról van szó, hanem a klubban edző gyerekekről és az ő szüleikről is. Az uszodai közeg, amely sokaknak a második otthont jelentette, olyan hellyé vált, ahonnan emberek rossz szájízzel, kényszerűen távoznak. Tudok olyan családról, akik albérletbe költöztek Budapestre, hogy a gyerekük pólózni tudjon, mert az elnök szemrebbenés nélkül megszüntette a csapatukat. Egy vezetőnek nemcsak irányítania kell, hanem példát is mutatnia. Emberségben, tiszteletben, felelősségben. Ebből azonban keveset láttunk. Ezért éreztem, hogy kötelességem hallatni a hangomat.”

Szécsi Zoltán reagálása az ügyre inkább erősíti a gyanút, hogy az elégedetlenkedők jól látják a helyzetet. Szécsi ugyanis a legegyszerűbb egybites NER szövegekkel üti el a kérdéseket, amelyekben megkérdőjelezi az aláírások hitelességét, a kezdeményező kompetenciáját, a férfi csapatra vonatkozó állításokra a női csapat eredményeivel válaszol, és úgy általában sem a mai helyzetre reagál, hanem a fényes jövőt bizonygatja. Ismerős kommunikációs taktika, ami éppen a szemünk előtt omlik össze országosan.

Szécsi Zoltánnak marhatelepe van a dél-hevesi térségben, és hatalmas birtokai. Gazdasági szakember végzettségű, és nyilvánvalóan komoly tapasztalata van a professzionális működési rendszerek mibenlétéről. Az azonban kiviláglik, hogy egyáltalán nem érti vagy nem hajlandó megérteni a vidéki kis közösségek belső dinamikáját, a kisváros amúgy fojtogató légkörét, a nagyravágyó kis csapatok ambícióját. Azt rebesgetik, hogy a Fidesz próbálja zárni a frontokat, és ha Szécsi körül Egerben is elfogy a levegő, akkor elengedik a kezét. Ha mégsem, viszont a Fidesz akkorát bukik, amilyennek most kinéz (Egerben lényegében mindig kikapott a Fidesz, csak a manipulált választókörzetek miatt hozzácsapott falvak fordították Orbán felé az eredményt.), akkor lezárul egy fejezet az egri úszó- és vízilabdasport történetében. Elkezdhet a város kifarolni abból a zsákutcából, amibe a TSZ elnök mentalitású, a mindenkori politikai akolhoz dörgölőző „úszóváros” generáció vezette.

Na, ez egy szép mutatvány lesz, mert az uszoda egy olyan sporteszköz, amit fenntartani is százmilliókba kerül, ám esetenként csupán nyolc ember használhatja. Tudták, hogy pl. Svédországból is Egerbe járnak edző táborozni a srácok, mert ott nem nagyon engedhetik meg maguknak, a kisebb közösségek, hogy akár egyetlen 50 méteres uszodájuk is legyen? Nekünk 200 méteren belül most van három.