Az ilyen pultbarévedő nyavalygásokkal az a baj, hogy nem érzik az új idők felx kavarta szelét. A „végképp eltörölni” nem valami tudatos, hanem valami zsigeri. A műveletlenség násza a kulturálatlansággal.  Az hírlik, hogy a polgármesteri döntéshozók teljesen tisztában voltak avval, hogy mire adnak megbízást. Mindent meggondoltak, mindent megfontoltak, minden fel lett jegyezve.

A hírek szerint 30 ezer forintért estek neki a városi cég emberei az útban lévő tárgynak. Nem ők tehetnek róla. A barbárság kora naná, hogy együtt jár a rombolással. Itt persze nem a rutinszerű pogány dühvel való toporzékolásra kell gondolni, hanem az értékvakságra, hogy fel sem merül senkiben (akiben felmerül az kussol), hogy nem csupán egy össze-vissza hajlítgatott útban levő vasdarabról van itt szó, hanem valami olyanról, ami érték. Mert ez nyilván a döntéshozóknak nem volt érték. Nem hozott sem pénzt, sem szavazatokat. Csupán meghatározta a házba történő belépés hangulatát, vagyis útban volt.

Az új tulajdonos provinciális helytartói meg nyilván nem tartottak igényt a nem kivégzőeszközre hasonlító műalkotásra. Legalább az egyetem Művészeti Karának (ahonnan eddig senki nem szólalt meg az ügyben) is világos útmutatást jelent ez az esemény a flex megfelelő használatáról. 

Frisítés:

Az önkormányzat közleményben arról magyarázkodik, hogy az előző bérlő, aki otthagyta a pultot nem műtárgyként tartotta számon, másfelől már raktárban vannak a maradványok, amiket majd restaurálnak. Sajnos azzal kapcsolatban, hogy ki és miért adott utasítást a műtárgy barbár szétvágására és kidobására nem szolgáltak felvilágosítással, felelősséget nem vállaltak, világosan nem beszélnek.

Frissítés 2.(Domán a hibás!):

A fideszes propagandamédia azt az önkormányzati szöveget nyomja, hogy lényegében Domán Dániel (MKKP) a hibás, hogy amikor a Kepes Központban dolgozott, akkor miért nem nyilváníttatta ő, mint akkori alkalmazott a műalkotást műtárggyá. Persze tudjuk a választ. Domán arra készült, hogy majd tíz év múlva jó nagy balhét csap, mert van neki egy ilyen szokása.

Az is érdekes, hogy az önkormányzat azt állítja, hogy ők csupán elvitték restaurálni a pultot, de hogy hova és milyen állapotban, arról titkolóznak. Nem könnyű persze a helyzetük, hiszen jópáran összebeszéltek, hogy majd lesznek ők tanuk, akik látták, hogy flexelik szét a műalkotást, mások esküdni mernének, hogy a szeméttelepre vitték, majd onnan ismeretlenre helyre szállították, amikor kitört a botrány. Meg ez a "nem is volt műtárgy" szöveg is sántít, mert akkor miért adtak érte annak idején 5 milliót, ami ma már a többszörösét éri. Igaz, nem könnyű bevallani, hogy az önkormányzat vezetése nem ismer fel egy műalkotást, azt egy valamilyen irodabútornak nézi. Már, ha nézte és nem úgy hozta meg a döntést, hogy egyetlen kompetens ember sem volt jelen a folyamatban.

Ez már csak azért is kínos, mert jelenleg a Fideszről éppen az a kép ég a társadalom szemébe, hogy szotyizgató, yachton konzerv lattézó türhő parasztok. Amikor az egyik arra hivatkozik, hogy nem veszi észre, hogy náci szövegeket oszt, a másik arra, hogy "de hát nem is volt a műtárgy jegyzékben" a Mona Lisa, amit ledaráltak, akkor ezt a narratívát elég ügyesen alátámasztják.

Holott természetesen mindenki tisztában van vele, aki látott már politikust, hogy olyasmi megesik, hogy szétflexeltet egy műalkotást, belelő egy festménybe, vagy éppen hazavisz egy Rippl-Rónait, de olyat, ami megy a szófához. Van ilyen.

Ilyenkor az a legegyszerűbb módja a megúszásnak, hogy azt mondja, aki csak műveletlen, de nem suttyó, hogy bocsika, a leltárban az volt, hogy "asztal", én meg nem láttam még ilyen ricsa-ficsás tákolmányt, meg a f@szom gondolta, hogy ennyit ér, úgyhogy kidobattam a pics@ba, de amint kiderült, hogy tévedtünk, elhozattuk a szeméttelepről, most összelegózzuk pillanatragasztóval, vagy elhívjuk a nyíregyházi lakatost, aki kifaragta, és rendbe hozzuk a cuccot. Aztán berakjuk oda, ahol jól mutat, például a Gizikéhez.

Na, ehhez kellene kurázsi, meg egy minimális alázat. Tény, hogy bunkónak lenni elég big bjutiful, de nem olyan kényelmes hosszútávon.