Persze létezik egy sajátos optikával bíró behajtói szemüveg, amelyen át viselője a sarcot adottságnak látja, feladatának pedig azt, hogy táncoljon gúzsba kötve, sőt kösse gúzsba a táncra perdülni vonakodókat is. Az egri polgármester ilyesmit visel. Szava nincs az önkormányzatiság eltiprásához, a város és az ország kifosztásához. Látszik, hogy nem örömmel löki Egert a szakadékba, de biztos kézzel. Mintha nem álmában, hanem ébrenlétében lenne egyszerre Karinthy két macskája.

Ha meg is kapta a behívóját valamelyik „békeharcos” Orbán-regimentbe, azt úgy tűnik, hogy összetépte, mert azon kevés Fideszes politikusok egyike, aki eddig intakt maradt a Digitális Polgári Körök bornírt baromságától. Pedig már az egyetem párt-állam-egyházi rektora, meg a többi hivatásos Fidesz bokréta is ott virít a puskacsőbe tűzve, remélve, hogy a nomenklatúra tablóképei majd jól elriasztják az aktuális gonoszt. Vágner Ákos eddig nem exponálta magát, távolságot tartott a hülyeségtől, noha kommunikációja Janus arcú. Egyfelől igyekszik szakszerűnek látszani és jól rezonálni az észérvekre, másfelől közösségi platformján fullba nyomja a kretén rogáni sikerpropagandát. Ez persze lehet csak annak jele, hogy a Facebook profilját egy kiképzett Orbán-harcos kezeli, annak megfelelő színvonalon. Ezt azután a tropabanda média Egerszerte visszhangozza.

Szétszéled a sereg, életre kelnek a bábok

A bábjátékos vezér most csomagol, utóvédekezik, átkozódik, fenyeget, de már nem képes a figurákat szinkronban rángatni. A magára hagyott bábok pedig önálló életre kelnek. A butácska harcos harcol a komment szekcióban, a tartótisztje viszont azon görcsöl, hogy a választókerületi gazdaállatát valahogy a rajtvonalhoz cibálja, és így tovább, és így tovább…

Az egri polgármester meg azt hiszi, hogy a cégvezetésnek egy olyan fázisában kell helytállnia, ami most nehéz, leépítéseket és „racionalizálást” kívánó időszak, de ha a mérleg egyensúlyba kerül, akkor konszolidált vállalkozása majd újra meg tudja lovagolni a konjunktúrát.

Csakhogy Eger nem vállalkozás. Nem érvényesek rá a piac törvényei, de még a hektikusan változó állam törvényei sem nyújtanak támpontot a működéséhez. Ami egyedül fontos lenne ilyenkor, az az erkölcsi iránytű. Egyszerűen tudni, hogy mi a helyes és kiállni mellette. A helytelent pedig elítélni. Viharos gyorsasággal közeledik a világos beszéd korszaka. Ez pedig azt jelenti, hogy el kell mondani, hogy azért kellenek az elképesztő megszorítások, mert az állampárt éhsége maró. Ezért adjuk el a jövő vagyonát, a középületeinket, ezért vegetál az intézményrendszer, rohad a kultúra, az oktatás, az egészségügy, és ezért csapja zálogba a könnyűkezű Közgyűlés a jövőt. Ezért, és nem másért kell most éppen 500 milliós hitelt felvenni. Ez pedig nem siker, hanem kényszerűség, kudarc.

Az nem fog menni, hogy Vágner Ákos racionális Dr. Jekyll-ként akarja orvosolni Eger bajait, amit vérgőzös Mr. Hyde-ként az általa fenntartott rendszer okoz. Előbb utóbb vagy a kommunikációját kell szinkronba hozni a tetteivel, vagy a tetteihez igazodó kommunikációs stábot találni maga mellé, akik arról beszélnek, ami van. Ha hitelt vesznek fel, akkor arról, ha szétvágnak véletlenül egy műalkotást, akkor arról. Mindenki jobban járna.