Az egri önkormányzat útkeresése
2026.05.15.09:42
Amerikai ügyvédsorozatok szilveszteri kiadására emlékeztetett az egri közgyűlés rendkívüli összejövetele, amelyben 13 városanya és -atya, mindenféle hátterekkel (pedagógus, agráros, zenész, vágó stb…) alkudozott egy kőművessel, jogászkodott, szerződést értelmezett, vádaskodott, kompromisszumot keresett és a végén lényegében semmiről sem döntött. Az egriek pénzét a bíróság ítéletére bízta.
Az ügy
Történt, hogy még a korábbi önkormányzat alatt elkezdve, egy darabka utat kellett építeni a Szépasszonyvölgyben, hogy jobbítsa ott a helyzetet. Erre volt közbeszerzés, nyertes pályázat és folyt a kivitelezés. Aztán kiderült, hogy a talaj olyan, hogy azon út nem marad szárazon, ezért alapozni kell kővel. A vállalkozó ezt jelezte is. Volt építési napló, levél a megrendelőnek stb. Kapott a kivitelező szerződésmódosítást, amit aláírva visszaküldött, a Pénzügyi bizottság döntést hozott a pótmunkáról stb. A vállalkozó pedig fogta a követ, megvette, beledolgozta az útba. A város műszaki ellenőre pedig szóvá tette, hogy nem elég tömör, úgyhogy tömörített még. Nem azt kérdezte, hogy mit keres ott az a kő? Azaz, a megrendelő elég erősen ráutaló magatartást folytatott arra vonatkozóan, hogy elfogadja a pótmunkát, mert az ugye kell, hogy legyen út. Ám a szerződést nem küldte vissza. Erre jó oka volt, ugyanis nem volt rá forrás. Az út elkészült. Aztán a megrendelő önkormányzat elment a levesbe, az iratok eltűntek, a Pénzügyi bizottság döntését, mint az kiderült, nem lelik fel az önkormányzatnál.
A cécó
A vállalkozó lassan két éve kéri a pénzét (cca. 20 milliót). Mondták neki, hogy mutasson be igazságügyi szakértői véleményt. Bemutatott (több mint 1 milliójába fájt). Megállapították, hogy igen, minden úgy van, ahogy mondta, a munka kellett és el is végeztetett. Ezt egyébként az önkormányzat sem vitatja. Csak azt mondja, hogy nem volt megrendelve. Csakhogy megrendelések, szerződések nem csak úgy jöhetnek létre, hogy azokat aláírják (és vissza is küldik!). Azaz, a bíróság aligha fogja azt mondani, hogy hihi, mivel nem küldték vissza azt a szerződést, amely alapján a szükséges pótmunkát elvégezték, akkor nem kell a megvalósult beruházást kifizetni, a megrendelő minden jogalap nélkül szabadon gazdagodhat és röhöghet a markába, hogy vessen magára a kivitelező. Nem nehéz megjósolni egy ilyen per kimenetelét, mert elég világosan látszik, hogy ki volt jóhiszemű és ki mondja azt, hogy nem küldtük vissza a lebeszélt szerződést, vessen magára, aki mégis dolgozott.
Ne legyen megállapodás!
Az ellenzék meglepő módon azt szerette volna, hogy a polgármester akár 1-2 milliárdot is kifizethessen a pótmunkára. A leszavazott előterjesztés ugyanis azt tartalmazta, hogy a közgyűlés felhatalmazza a polgármestert a peren kívüli megállapodásra. Minden korlát nélkül. Azaz, ha ez átmegy, akkor a polgármester teljes támogatással köthetett volna akármilyen eszement alkut. Ezt csak két ellenzéki, a polgármester kérlelhetetlen kritikusai, Pál György és Domán Dániel képviselték. A fideszesek többsége tartózkodott (Vágner polgármester úr sem szeretett volna megállapodni), maradékuk nemmel szavazott. A „peren kívüli megállapodás” ugyanis csak akkor bír értelemmel, ha már van per. Most nincs per, tehát „csak” megállapodásról lehetne beszélni. De ezt sem akarta a többség.
Fura módon, az a mesterember jellegű mesterember, aki a céget képviselte volt a legnormálisabb. Arra a kérdésre, hogy megegyezne-e, lényegében az egyetlen értelmes választ adta, hogy az „attól függ”.
A show
Amit láttunk, az egy sajátos útkeresése az önkormányzatnak, hogy a normális esetben tárgyalókban kiizzadt megállapodásokat ilyen valóságshow és ügyvéd-sitcom kombóban mutatják be a publikumnak. És ez annyira nem rossz, mint amennyire kétségbeejtő. Normális esetben vagy megalkudnak, és akkor az egyezséget hozzák a közgyűlés elé, vagy ha nem tudnak megállapodni, akkor ennek tényét hozzák tájékoztatásként a grémium elé. Tizenöt emberrel alkudozni 64 megszólalási lehetőséggel nagyon menő. Nem mutatja ugyan a funkcionálás jeleit, de őszintén felvállalja, hogy jelenleg teljesen elbizonytalanodott a vezetés. Látszik, hogy vannak dolgok, amelyekre ráfeledkeztek, mint egy később elfertőződött szúnyogcsípésre. Egy 2024-es ügyre azt mondani, hogy kiesett a látótérből, visszamutogatni a tényleg hajmeresztően működő előző önkormányzatra azt mutatja, hogy a jelenlegi vezetés még nem tudott belenőni a zakóba. Látszik, hogy hiányzik a technokrata, professzionális háttér a hivatalból, látszik, hogy a képviselőtársak intellektusára nemigen támaszkodhat a polgármester.
Olyan ez, mintha a fradika edzője meghívná a stadionba a szurkolókat, a pénztárost és a klub elnökségét és megbeszélnék, hogy a Paks ellen ki hogyan passzoljon. Lehet ilyet csinálni, szórakoztató is, ráadásul nagyon transzparens, de csak arra elég, hogy az Inkompetencia olimpián dobogós legyen vele valaki. Be lehet dobni a gyeplőt a lovak közé, de nem ildomos, főleg, ha nyilvánvaló, hogy nem lovak azok, hanem szamarak.
Epilógus
A közgyűlés előtt megemlékeztek dr. Gyurkó Péterről, aki az első szabadon választott közgyűlés Alapokmányának szellemi atyja volt, kitűnő ember, lelkes lokálpatrióta és bölcs ügyvéd. És akiről persze sikerült úgy megemlékezni, hogy az SZDSZ frakció nevét, amit vezetett, „többségi frakcióként” említették, mintha az SZDSZ még mindig szitokszó lenne számukra. Nyilván az. Péter, és az akkori közgyűlés tagjai pontosan az ilyen helyzeteket rendezték le két mondatban. Mert meg akarták és meg tudták oldani a problémákat, általában megegyezésre törekedtek. Sok jogász ült az első közgyűlésben. Jó jogászok, akiktől hamar megtanulták a harciasabb laikus képviselőtársak is, hogy a jó jogász nem szeret pereskedni, nem a bíróságon brillírozik, hanem az irodában, ahol megállapodásra törekszik.
Gyurkó Péter egészen biztosan látta ezt a közgyűlést is egy felhőn üldögélve, lábát lógatva és jót derült, meg persze mosolyogva bosszankodott is. Minden megy a maga kerékvágásában.
Panta menei.
