A bemutatón Ágoston Vilmos író beszélt a művész és az általa létrehozott alkotás üzenetének fontosságáról, és arról a kapcsolatról, ami a gondolat és a valós tárgyi megnyilvánulás között húzódik. Az előző tíz napban a közönség bepillanthatott a műalkotás készítésébe. A művésznő minden nap folyamatosan dolgozott a több száz, festett fóliából álló látványos, tömegsírt szimbolizáló installációján, amit először 1995-ben készített el, és azóta Európa sok országában bemutatott. Membrandt, aki bejárta szinte egész Európát, és Magyarországon is többször járt, hangsúlyozta, hogy mennyire fontos a világ dolgaira való reagálásunk, mert minden jelenség valahol összefügg, a dolgok állandóan kapcsolatban vannak egymással. A művész képes gondolatát, a világról alkotott képét vagy a benyomásai által keltett mélyebb érzelmi élményeit munkáján keresztül kivetíteni és ezzel ráirányítani a figyelmet bizonyos jelenségekre.
A „tömegsír” sorozat első darabjának elkészítése egy furcsa egybeesés volt, ami egyben szomorú emléket is jelent. Az installáció bemutatója idején 1995. július 11-én a boszniai Srebrenicában nyolcezer muszlimot öltek meg ott, ahol holland békefenntartók szolgáltak. Membrandt számára ez több a véletlennél.
A kiállítás ideje alatt 239 érdeklődő pillantott bele a munkába. A nyílt és barátságos művésznő jelenléte különös erővel bír, hiszen nem mindennapi élmény, ha láthatunk egy neves képzőművészt alkotás közben. Az érdeklődő sajátos viszonyba kerül mind az alkotással, mind pedig a művésszel. A különös kapcsolat érzékenyebbé tehet minket az egyedi látásmódra, a befogadás élményszerűbbé válik és az üzenet mélyebb átélését teszi lehetővé.
A Kis Zsinagóga, mint kortárs képzőművészeti galéria, rendkívüli adottságaival, különleges atmoszférájával járult hozzá ahhoz a térélményhez, amit a művésznő a videovetítéssel és festményeivel kiegészítve tár elénk, hogy megmutassa azt a hatást, amit megálmodott.