A táborozók 80% - a az előző években is velünk nyaraló gyermek, vannak, akik több mint 5 éve kezdtek Sátorfalvára járni.
Elmondhatjuk, hogy életre szóló barátságok alakulnak ki, hogy még évtizedek múlva is számíthatnak egymásra a valaha együtt táborozók. Sátorfalva egy falu, melynek közel 15 éven át Felsőtárkány adott otthont. A táborhely átalakulása után új helyet kellett keresnünk, így találtunk rá a nagyvisnyói helyre. A faluban családok élnek, van községháza, falutanács, vannak utcák, terek, közösségi terek, mint a fonó, a templom a csárda, mely nálunk boszorgó… Sátorfalván a többnyire életkoronként szerveződő kiscsoportokat nevezzük családoknak, melynek vezetői a családfők és a nótáriusok. A család vezetői a falutanács tagjai, élén a főbíróval /a táborvezető/. A fonóban zajlanak a falu dolgák, ahol a falu egészét érintő kérdéseket beszéljük meg. Itt nyitnak ki a céhek, itt zajlanak a közös játékok… Templomunk a Csend, a Nyugalom a Békesség nevet viseli, közösen az ünnepeken jövünk ide, de a falulakók számára éjjel nappal nyitva áll. Ide jönnek a barátok csendes beszélgetésre, kibékülésre, vagy, ha valaki egyedül szeretne lenni, de tartunk itt család dolgákat is, igazi templommá vált. A boszorgóban esténként gyógyteákat, különleges, a falu boszorkánya által készített édességeket lehet „eszed tokjáért” vásárolni… Vannak különleges helyek, mint pl. a varázsbolt, ahol rossz vagy nem szeretett tulajdonságaikat adhatják el a gyerekek illetve vehetnek újakat. Ez egy a varázsboltos által irányított beszélgetés, a boltban egyszerre csak egy vásárló lehet… Van még Sátorfalvi Mozi, vannak oskolák, babusgató, dühöngő, posta….a gyerekek és a felnőttek igénye alakítja, hogy egy-egy évben mi illik a programhoz, illetve mit igényelnek a falulakók. Ahogy illik, vannak írott törvények, íratlan szabályok, himnusz, eskü, pénz, a fitying. Ezek a keretek alkalmasak arra, hogy az idejárók magukénak érezzék a helyet. Régebben mindig egy irodalmi művet választottunk és az abban megfogalmazódó gondolatokról beszélgettünk. Néhány éve megfordítottuk a folyamatot. Választunk egy témát és ahhoz keressük az irodalmat. A téma feldolgozásához sokféle módszert, eszközt „hívunk segítségül”, nagyon fontosak a beszélgetések, a különböző önismereti és drámajátékok, a különböző irodalmi és művészeti alkotások, az alkotó folyamat, az alkotás örömének megtapasztalása a különböző kézművességeken, egyéni és közös alkotások létrehozásán keresztül. Eddigi témáinkhoz olyan műveket választunk, melyek általános emberi alapértékeket közvetítenek a gyermekeknek, mint a barátság, hűség, tisztesség, becsület, összetartás, szeretet, család, szerelem. 
A gyerekek általában több éven keresztül visszajárnak, hívják ismerőseiket, barátaikat, híre már külföldre is eljutott, voltak már Erdélyben, Amerikában, Franciaországban élő magyar gyerekek, de az ország különböző településeiről is járnak hozzánk. Életkoruk szerint 6-20 évesek. Ez az életkori szórtság egyáltalán nem okoz problémát, a kicsik példának tekintik a nagyokat, a nagyok segítik a kicsiket. Tavaly a beszélgetések során ki nem mondottan is a minket körülvevő rendetlenség „zavarta” a gyerekeket. Ezért úgy határoztunk, hogy 2008-ban fő témánk a REND lesz. A 2008-as tábor ideje alatt valamennyien mesehősökké válunk, és az egyes napokhoz kapcsolódó meseelemek segítségével keressük meg magunkban és a külvilágban a rendhez vezető utat. A táborban nagyon sok mesét olvasunk és több mese is születik. A jelentkezéskor mindenkitől megkérdezzük, hogy mi a kedvenc meséje, melyekből egy mesegyűjteményt állítunk össze. Az első reggeli falugyűlésen egy folyamatos mesébe kezdünk, mely a tábor végére a falu meséjévé érik. Közösen készítünk egy mesehálót, mely során a hálókötést tanulhatják meg. Lesznek különböző védelmet segítő tárgykészítések, lesz mesetarisznya készítés bőrből, nemezből, szövéssel, batikolással. Az esti mesélésekkor a magunk készítette gyertyákkal világítunk. Fontos, hogy mindig legyen egy erőt próbáló túranap a Bükkben. A tábor végéhez közeledve mindig van ünnep, idén az átváltozás ünnepe lesz.