"Nemzeti" hobbi
Alföldi képei Egerben
2008.06.30.00:00
Az Agria Összművészeti Fesztivál keretében július 3-án nyílik a Színházi szem című kiállítás, melyen többek között a Nemzeti Színház új igazgatójának, Alföldi Róbertnek a képeit is láthatja a közönség.
Egri Szín: Milyen témák jelennek meg a képein?
Alföldi Róbert: Zavarban vagyok, mikor erről kell beszélni, mert ez csak hobbi. Azt mondta valaki, hogy olyan mintha egy színházi előadásból lennének részletek és közel vannak a 30-as, 40-es évek kicsit fülledt dolgaihoz, hangulatához.
Egri Szín: A festőket magányos típusként szokták jellemezni…
Alföldi Róbert: Igen, magányos típus vagyok. Minden színházban dolgozó ember ilyen, bármilyen furcsán is hangzik. Éppen ezért dolgoznak színházban. A külvilág dolgait kiszűrve próbálnak meg olyanok maradni, amilyenek általában.
Egri Szín: Mi jut eszébe Egerről?
Alföldi Róbert: Ami leginkább eszembe jut róla, az egy Szentivánéji álom előadás, amit Csizmadia Tibor rendezésében láttam.
Egri Szín: Mit gondol az itt folyó kulturális munkáról?
Alföldi Róbert: Sajnos nem ismerem eléggé, de amit Csizmadia Tiborék csináltak az elmúlt 3-4 évben, az nagyon fontos. Egy abszolult kortárs, korszerű színházat hoztak létre, amely sikerét az országos rendezvényeken elért eredmények is bizonyítanak. Szerintem büszke lehet a város, hogy ilyen színháza van.
Egri Szín: Érez különbséget a fővárosi és a vidéki kulturális élet között?
Alföldi Róbert: Nem szoktam ezt elemezni, én előadásokat csinálok, amit az ember ugyanúgy csinál vidéken, mint a fővárosban. Talán kevésbé rohanós az élet vidéken, és ez alkalmat ad arra, hogy alaposabb munkát lehessen végezni és talán az odaadás is nagyobb.
Egri Szín: Eddigi tevékenységei közül leginkább mire büszke?
Alföldi Róbert: A Bárkára, amit két év alatt sikerült ott elérni, és az idősebb színészekkel készített interjúimra a televízióban.
Egri Szín: Megosztottak Önnel szemben az emberek. Hogyan viseli a negatív kritikát?
Alföldi Róbert: Lassan az ember megtanulja, hogy mindenki nem szeretheti, és ha ugyanolyan intenzitású a pozitív és negatív vélemény, akkor ugyanazt jelenti, legfeljebb más az előjel. Az biztos, hogy hidegen senkit nem hagyott a munkám.
Alföldi Róbert: Zavarban vagyok, mikor erről kell beszélni, mert ez csak hobbi. Azt mondta valaki, hogy olyan mintha egy színházi előadásból lennének részletek és közel vannak a 30-as, 40-es évek kicsit fülledt dolgaihoz, hangulatához.
Egri Szín: A festőket magányos típusként szokták jellemezni…
Alföldi Róbert: Igen, magányos típus vagyok. Minden színházban dolgozó ember ilyen, bármilyen furcsán is hangzik. Éppen ezért dolgoznak színházban. A külvilág dolgait kiszűrve próbálnak meg olyanok maradni, amilyenek általában.
Egri Szín: Mi jut eszébe Egerről?
Alföldi Róbert: Ami leginkább eszembe jut róla, az egy Szentivánéji álom előadás, amit Csizmadia Tibor rendezésében láttam.
Egri Szín: Mit gondol az itt folyó kulturális munkáról?
Alföldi Róbert: Sajnos nem ismerem eléggé, de amit Csizmadia Tiborék csináltak az elmúlt 3-4 évben, az nagyon fontos. Egy abszolult kortárs, korszerű színházat hoztak létre, amely sikerét az országos rendezvényeken elért eredmények is bizonyítanak. Szerintem büszke lehet a város, hogy ilyen színháza van.
Egri Szín: Érez különbséget a fővárosi és a vidéki kulturális élet között?
Alföldi Róbert: Nem szoktam ezt elemezni, én előadásokat csinálok, amit az ember ugyanúgy csinál vidéken, mint a fővárosban. Talán kevésbé rohanós az élet vidéken, és ez alkalmat ad arra, hogy alaposabb munkát lehessen végezni és talán az odaadás is nagyobb.
Egri Szín: Eddigi tevékenységei közül leginkább mire büszke?
Alföldi Róbert: A Bárkára, amit két év alatt sikerült ott elérni, és az idősebb színészekkel készített interjúimra a televízióban.
Egri Szín: Megosztottak Önnel szemben az emberek. Hogyan viseli a negatív kritikát?
Alföldi Róbert: Lassan az ember megtanulja, hogy mindenki nem szeretheti, és ha ugyanolyan intenzitású a pozitív és negatív vélemény, akkor ugyanazt jelenti, legfeljebb más az előjel. Az biztos, hogy hidegen senkit nem hagyott a munkám.
