A csoport Bristolban alakult másfél évvel ezelőtt. Tagjai között két angol, egy francia és egy spanyol fiatal művész található. Céljuk a kapcsolatteremtés, mind a közönség és a művészet, mind pedig egymás között, amit jól demonstrál az a feladatsorozat, aminek folyamán négy témakörben a helyi alkotókkal közösen hoztak létre akciójellegű, és képzőművészeti bemutatókat, bevonva a közönség tagjait is. 
A kapcsolatteremtés, mint központi fogalom, több rétegében is megnyilvánul ebben az alkotói közegben. A helyi és a vendégművészek kollaborációja folyamatokban, gesztusokban, kommunikációban ölt testet, amihez mindenki a saját fantáziáját teszi hozzá, a körülményekhez alkalmazkodva. A lehetséges másik réteg, a létrejött alkotás és a közönség viszonya, bár nem minden esetben a kész műről beszélhetünk, hiszen az alkotóműhely egyik, a művészetfilozófiából kölcsönvett felfogása szerint nem is a kész termék, hanem az azt létrehozó folyamat a fontos.
Mint a társadalmi élet minden területe, a művészet és a közösségi lét is a kapcsolatokon, emberi viszonyulásokon alapul. Valahol a művészet funkciója is a kapcsolatteremtés, sajátos kommunikáció emberek és emberek, művek és művészek, alkotók és a közönség között.
A foglalkozások során a közösségi alkotói élmény, valamint a különböző személyiségek együttléte megtermékenyítőleg hat az alkotóerőre, beindítja a fantáziát, amiből rengeteg érdekes ötlet, különleges élmény, kreatív tapasztalat születik. A művész egy ponton elszakad a műtől, de a munkája tovább kommunikál a befogadóval és interaktív kapcsolatba lépnek. Az alkotás, elképzelés, ötlet tovább formálódik mások által úgy, hogy a befogadó magáévá teszi, mint inspirációt, vagy esetleg a mű provokálja a közönségét és az válik szellemi hordozóvá, ami a kapcsolati szál újabb rétegének jelenlétét igazolja ebben a művészetben. Mindez azért fontos, mert az emberek képesek könnyen megtalálni a közös hangot, és építő kapcsolatba lépni egymással, de a mai elidegenítő világunk sokféle módon lefojtja az ösztönöket. A közös hang megtalálása nem művészi, hanem emberi kérdés, mégis egyre inkább háttérbe szorul, pedig a képességek kiaknázása közös érdek is lehet. 
A négy téma, ami köré fölépülnek a művek: találkozás a mindennapi életben, találkozás a környezetünkkel, a médiával, a játszótéren. Az alkotók az akció során a művészet közvetítő eszközeivé, médiumokká válnak, és ezt remélhetőleg a közönség is nagy beleérzéssel éli meg, ahogyan a bristoli csapat tagjai is lelkesen vetik bele magukat a munkába. Név szerint: Arantxa Echarte, Hilary Ramsden, Gweanelle Joubert. A közös projektben résztvevő helyi alkotók: Tóth Ramóna, Szilágyi Rudolf, Rostás Bea Piros, Pogonyi Csongor, Barra Nikolett, Kárpáthegyi István, Koronczi Melinda, Vágó Szabolcs, Busák Péter, Tóth Éva. Némi meghökkenést keltett Hilary kanapé installációja, amit a város több pontján mutatott be azzal a céllal, hogy megszólítsa az embereket, megérintse, bevonja őket a feladatba. Az 53 éves extrém külsejű művész térképekkel irányította a figyelmet az alkotóműhely felé. Rostás Bea Piros, a Kis Zsinagóga udvarán földből készítette el medencés szobrát, amihez a környezet maga a közösség. Szilágyi Rudolf hangszobrászati bemutatója, majd a noszvaji alkotókör szextettje, az akusztikai kifejezésmód kísérletei. Az egyik éjszakán csoportos krétarajz megalkotására került sor a Dobó tér aszfaltján. Mindezen kísérletek mögött állandóan felmerül a kérdés mint probléma, hogy tulajdonképpen mi generálja a művészetet? Talán szakmai szándék, programalkotási feladat, személyes felelősség? A helyben talált válaszok: hangulat, benyomás, érzet, ízlés, válság és boldogság.