2008. október 22-én szerdán, délután 5 órakor a rendezvény nyitányaként Zsolnay László köszöntötte a tisztelt nagyérdeműt és felkérte Turpit, a városban mindenki által jól ismert gitáros szerzőt hogy műsorával indítsa el a 2. Kacsa fesztivált.

Zsolnay a dal után, néhány őszinte szóban foglalta össze a fesztivál lényegét. Mindenekelőtt Rejtő Jenő gondolatát hívta elő, mely szerint a kocsma: „gondozatlan felnőttek, pénzért szesz intézménye”. Az idézett színhely törzstársasága nem teljesen következetes az életben, hiszen a Kacsa-kör tagjai között elítélendő módon kapuccsínó és teaivók is vannak. A társaság szervezőereje a találkahely varázsa, a sokféle gondolkodású és foglalkozású embernek érintkezésre alkalmat adó véletlenszerű gyülekezőhely, ahol eszmét lehet cserélni. A közösség álmait fogalmazzák meg az itt látható és hallható művek.
Kamrás Lajos egy meghatóan groteszk filmet mutatott be Eger koszorús költőjéről, aki mondhatni, az elmúlt évtizedek kulturális örökségének részévé vált. Borvirágos mosolyával nézett vissza a vászonról a poéta, s aki nem ismerte személyesen, mégis joggal érezheti, hogy a sírva-röhögtető néhai költő, Johann Stümm emléke bennünk él.
Az irodalom, először Nagypál Ákos személyében érkezett el hozzánk. A produkció nehezebb része a saját írása volt, majd a fesztiválra, egyéb elfoglaltságai miatt el nem jött Zalán Tibor, ez alkalomból írott versét olvasta fel.

Egymásra figyelve Fotó: Egri Szín

Bemutató előtti bemutatóra került sor egy könyv kapcsán, hiszen Kácsor Zsolt nemrég megjelent Barbarius című regényéből hallhattunk részleteket a szerző tolmácsolásában.
A Fesztivál zárószáma szintén Turpi produkciója volt, majd a résztvevők és a publikum a hangulatot meg nem törve, átfáradtak kedvenc kocsmájukba és kedélyesen tréfálkozva folytatták az évtizedek óta tartó közösségi életüket.
A hazai kocsmakultúra elszánt képviselői, egyszer egy évben engednek a kísértésnek és megmutatják művészi hajlamukat. Az egyórás fesztiválba kiállítás, könyvbemutató, irodalmi és zenei blokk is belefér. Az események sodró lendülettel követik egymást, a résztvevők igyekeznek mindent megtenni, a közönség pedig minden bizonnyal ámulatba esik. Ez a hagyományos koreográfiája ennek a sajátosan egyedi, helyi rendezvénynek, ami nem az idegenforgalomnak, hanem kifejezetten az egrieknek, s azon belül is egy közösségnek szól. Mindezek alapján nagyon fontos az összejövetel bensőséges hangulata és a helyi szinezet, ami áthatja a találkozó légkörét. A fesztivál szellemiségéhez hozzájárulnak azok az egri arcok, akik nevükkel és személyiségük varázsával tűnnek ki és tűnnek el a szubkultúra útvesztőjében.
Mindazok akik műveikkel tetteikkel valamilyen módon részt vettek ezen az egyszeri találkozón, már a plakáton is ott szerepeltek. Bányai Katalin, Burka István, Érsek Csilla, Friciu Viorel, Janyik Ildikó, Kamrás Ábel, Kamrás Lajos, Kácsor Zsolt, Lénárd László, Nagypál Ákos, Numan István, Papp József, Turcsányi Sándor (Turpi), Zsolnay László. James Bennett fotós munkáival és személyével nemzetközivé bővült a fesztivál alkotóköre.
A fesztivál nem üzen, csak reprezentálja, hogy eme kis közösség fontos élettere a kocsma, ahol nemcsak fedelet és folyékony kenyeret, hanem hitet is találnak.