Fantasztikus pillanatokat idéznek fel a bevásárlóközpont földszintjén kiállított sapkák, fotók, labdák, érmek és egyéb relikviák, melyeknek vitathatatlanul eszmei értékük a legnagyobb. A gyűjtést még júliusban hirdette meg a Vodafone, a Magyar Vízilabda Szövetség fő támogatója. A szeptember végén indult vándorkiállítás második állomása Eger. A hevesi megyeszékhelytől talán nem is találhattak volna megfelelőbb állomást, mifelénk ugyanis felettébb szeretik a pólót. Válogatott játékosok sora, olimpiai bajnokaink klasszisa és a gyönyörű uszoda garancia a jó hangulatra, felejthetetlen sportélményekre. Az Agria Parkban kiállított emléktárgyak mellett kicsit nosztalgiázva feleleveníthetjük a múlt nagy pillanatait, cseppet sem lemondva arról, hogy mondjuk Kemény Dénes három olimpiai döntőben viselt felsője 2012-ben négyre gyarapodjon. Jó, hogy a jövőre is előszeretettel gondolhatunk a múltat felidéző relikviák láttán, ez az a sportág ugyanis ahol a magyar lövésektől legalább úgy rettegnek az ellenfelek, mint réges-régen tették azt elődeink nyilaitól.

 

A megnyitón a kiállított tárgyak „gazdái” is jelen voltak, akiknek elsősorban köszönhető, hogy egy fecskenadrágból, vagy egy egyszerű sportfelszerelésből becses darab válhatott. Az utóbbi három olimpia győztes kapitánya például számos kérés ellenére sem vált meg azoktól az ingektől, melyekben a sidney-i, az athéni és a pekingi finálét követően is lubickolt a mámorító pillanatokban. Kósz Zoltán is mindössze egyszer, egy jelmezbál erejéig adta kölcsön köntösét legjobb barátjának, most viszont a vitrinben foglal helyet kapusunk öltözéke. Az üvegek mögött díszeleg még Faragó Tamás montreali aranya, Gerendás György bőrlabdája, Biros Péter Pekingben viselt 10-es számú sapkája, és a Heves Megyei Sportmúzeum által felajánlott emléktárgyak. Dömötör Zoltán labdájának története van: 1964-ben Tokióban járunk. A pólósok Laky Károly vezetésével végig verik a mezőnyt, a döntőben Szepesi György is bíztat "lőj, lőj, lőj Dömötör, lőj!" Dömötör inkább ejtést választ, a vége zseniális gól. A szovjetek legyőzésével válogatottunk újra olimpiai bajnok, az utolsó két gól szerzője pedig a lefújás pillanatában az égbe dobja a labdát, mely a medence másik felében éppen a kommentátor kezében köt ki. Na nem sokáig! A gólszerző visszakéri a játékszert, melyet ma is nagyon nagy becsben tart.

 

Dedikált fényképek, belépőjegyek, jegyzőkönyvek, kuriózumnak számító öltözékek, melyek egytől egyig mögöttes tartalommal bírnak. Budapest után, Szeged és Székesfehérvár előtt, most Egerben emlékezhetünk a fotelben gubbasztós, körömrágós, kiabálós olimpiai döntőkre. Aki csak teheti, nézze meg az egyedülálló tárlatot!