Kárpáti Tamás a gyűjtemény tulajdonosa nem tett mást, mint összegyűjtötte a huszadik század híres neves művészeinek relikviáit, és kortárs képzőművészeket kért fel, hogy gondolják tovább az egyébként nagyon is hétköznapi használati tárgyakat. Az újraértelmezett eszközök jelentőségét egyszerre felerősíti és helyére teszi az abszurd szituáció, amibe a művészek helyezték azokat. A tárgyakból újjászületett képzőművészeti alkotások a "szubjektek", egy késő-újkori személyesség megtestesítői, egyszerre hordozva a kiteljesedett múltat és bizonytalanul csapongó jelent. Az emlékek kritikája, a jelen szellemességével emelkedik felül az elmúláson.
Így talán jobban értékeljük, az egyébként távolinak tűnő múzeumi emlékeket, amikkel nem tudunk mit kezdeni, mint Jiři Menzel pulóverjét, Tandori sapkáját, Mándy Iván fakését.
Így kerül a vitrinbe Psota Irén sapkája, John Lennon nyakkendője, festményekre Aba-Novák Vilmos pipája, Örkény István zsebórája installációs formába Karinthy írógépe, Makk Károly rendezői széke, Barcsay Jenő ecsete, Faludy György sétabotja. A ma már különös kulturtörténeti értéknek számító relikviákat Kárpáti Tamás több évtizedes kulturális- és sportújságírói ténykedése alatt gyűjtötte össze. Az elkészült művek, amik vélhetőleg még jobban felértékelődnek a jövőben, olyan alkotók keze alatt öltöttek különlegesen egyedi, sokszor szatírikus formát dicséri, mint Szemethy Imre, Pauer Gyula, Ef Zámbó István, Nádler István, Kentaur, Szotyori László, Tettamanti Béla, Radák Eszter és Barabás Márton.
Most Egerben látható a nem mindennapi tárlat 2010. április 5-ig, a Dobó bástyában.

1 Fotó: Egri Szín