Mely tevékenységek méltatásaként kapta ezt a díjat?
 
A természetvédelmi területen elég sok mindent sikerült csinálnom. Ez részben az oktatómunkámból fakad, részben a kutatási tevékenységemből, és hogy meglehetősen sok társadalmi szervezetben látok el bizonyos munkafeladatokat, vagy esetenként konkrét funkciót is betöltök. A laudációban, amit ilyenkor a díjazottak méltatására elmondanak, az szerepelt, hogy a természetvédelmi oktatásban kifejtett munkámért, valamint a természetvédelmi tudatformálásban kifejtett tevékenységemért, továbbá az ugyanezen a területen kifejtett kutatási- és publikációs tevékenységem elismeréséért együttesen adták a díjat.
 
Van valami, amit kiemelne az eddigi munkáiból?
 
Ha valamit ki kell emelnem, az olyan érzés, mintha a másikat nem méltatnám annyira. De tény és való, hogy mindhárom területen meglehetősen sok helyen előfordulhat a nevem. Azt gondolom, hogy ha a három főterület, vagyis az oktatási, a kutatási, és a publikációs tevékenység közül valamit mégis ki kell emelni, akkor mindenekelőtt az oktatásra helyezem a hangsúlyt. A másik kettőt úgy tekintem, mint az bizonyos szempontból előkészíti és elősegíti az oktatást, a környezet- és természetvédelmi tudatformálást.
 
Többek között az egyén szerepéről is ír a Heves megyei természetvédelmi kalauz című könyvében. Mi az, amit kutatott, és mit szeretett volna közvetíteni az emberek számára?
 
A kutatómunkám, amit a természetvédelem területén végeztem, zömében Heves megye természetvédelmi területeinek a kutatását jelenti. A ’90-es években kezdtem el részletesebben kutatni a heves megyei természetvédelmi területeket, ezen belül elsősorban a helyi jelentőségűeket Ennek eredményeképpen készült el a Heves megyei természetvédelmi kalauz című könyvem, amelyben az összes Heves megyei természetvédelmi területről leírást adtam, figyelembe véve mindazokat a kutatási eredményeket, amelyeket az utóbbi évtizedekben elértünk. Egyben ez a könyv úgy gondolom, hogy egy kis természetvédelmi útmutató, ugyanakkor nagyon erősen próbáltam hatni az emberek érzelemvilágára is, azzal, hogy ezeket a szépségeket, természeti értékeket bemutattam, és mintegy inspiráltam őket arra, hogy keressék fel. Ha felkeresik, maguk is látván ezeknek a szépségét, értékeit, akkor maguk is megszeretik, és ha megszeretik, akkor utána már szinte nem is kell mondani, hogy védeni kell. A természetvédelem egyértelműen erre a három lépésre fűzhető fel: megismertetni, megszerettetni és utána megvédeni.
 
Mit gondol a természetvédelmi változásokról? Melyek azok a káros hatások, amelyeket az emberek okoznak?
 
Alapvetően azt tűztem ki annak idején célul, hogy nyomon kövessem a Heves megyei természetvédelmi területek állapotát. Számos hatás van. Ezek részben ipari, részben emberi, antropogén hatások. Helyenként csak bántják, máshol veszélyeztetik, de tönkre is teszik ezeket az értékeket. Nagyon sok esetben nem szándékosságról van szó, hanem inkább figyelmetlenségről, felelőtlenségről. Egy részük az idők folyamán természetszerűleg romló állapotba kerül. Idetartoznak például az út menti fasorok. Ezeknek az állapota egyrészt a forgalom miatt, a levegőszennyezettség miatt, másrészt az utak sózása, vagy egyéb vegyszeres kezelése miatt óhatatlanul is romlik. Parád és Recsk közötti védett gesztenyefasorok állapotfelmérését azért követtük nyomon, hogy hogyan lehetne valamilyen úton-módon kivédeni vagy megújítani ezt a fasort. Egy kerítésépítés során olyan gödröt ástak, ami nagymértékben sértette egy védett fának a gyökérzetét, és a fa kipusztult. Tehát vannak ilyen változások. Ezek az élőlényekre vonatkoztatva természetesek, a fák is kipusztulnak. Más esetekben azért következnek be, mert számos olyan gazdasági tevékenység történik, amely direkt vagy indirekt formában érinti ezeket a védett értékeket. Ilyen esetben, lassabban, de mégis bekövetkezik egyfajta leromlás, egyféle degradáció. Ha ezt tudjuk, időben észrevesszük, megpróbáljuk megakadályozni, vagy a figyelmet felhívjuk rá, hogy mik azok az emberi tevékenységek, amelyek veszélyeztetik ezeket az értékeket.
 
Tanárként mi az, amire felkészíti a hallgatóit, és amit fontosnak vél megtanítani a tananyagon kívül?
 
Mivel a környezettudományi tanszék vezetője vagyok, hozzánk tartozik a környezetvédelmi szakképzés. Régebben környezetvédelem szakos tanárokat képeztünk, most már környezettan BSC-seket. Szakmai kötelességem, feladatom, hogy a szakterületen dolgozó ifjúságnak a figyelmét felhívjam és felkészítsem mindazokra a munkákra, tevékenységre, amelyeket úgy nevezünk, hogy környezetvédelmi, természetvédelmi tevékenység. Ennek egyik része maga a megóvás, másik része az elkövetett hibáknak a helyrehozása, egy harmadik része pedig – és ezt tartom a legfontosabbnak - a megelőzése. Tehát hogyan tudunk olyan tevékenységet folyatni, hogy lehetőleg a legkisebb, legkevesebb káros hatást fejtsük ki magunkra is és a bennünket körülvevő természeti környezetre is.
 
Miért választotta ezt a hivatást?
 
A hivatásom a pedagógusság. Eredendően biológia-kémia szakos középiskolai tanár vagyok, a Debreceni Egyetemen végeztem. Azt gondolom, azért lettem biológia-kémia szakos, mert a középiskolában ezt a két szakterületet egy olyan pedagógus tanította nekem, akit csodáltam. A tudását, eseményekhez való hozzáállását, és a módszereit, ahogyan megközelített bennünket. Egy olyan indíttatást kaptam tőle, ami automatikusan elindított ezen a pályán. Amikor elvégeztem a két szakot, elkezdtem iskolában dolgozni, különböző szakköröket szerveztem. Amikor 1978-ban idekerültem a főiskolára, akkor szinte már a véremben volt, hogy a környezetügyet közelebb éreztem magamnak, és elkezdtem a heves megyei természetvédelmi területeket kutatni. Tehát az indíttatás, és ahogy alakultak az események, azok sodortak ebbe az irányba. És ez egyre erősödött, különböző helyeken, társadalmi szervezetekben való együttműködésben és sok minden egyébben. Ezt a területet tartom a munkámnak, szívügyemnek, társadalmi feladatomnak és küldetésemnek.
 
Civil szervezetek tagjaként más korosztályokkal is kapcsolatba kerül. Mi az, amit kiemelne ezek kapcsán, és miért érzi fontosnak, hogy már fiatalon kialakuljon a környezetvédelem iránti érzékenység?
 
Amióta pedagógus vagyok, valamennyi korosztállyal kapcsolatba kerültem. Általában oktatóként, de az esetek nagy részében valamilyen civil szervezet tagjaként. A tudatformálást nagyon fontosnak tekintem. Így hát az óvodákban megszerveztünk különböző olyan akciókat, versenyeket, egyéb figyelemfelkeltő tevékenységi formákat, amelyek ezt célozzák. Hogy néhány példát mondjak, tizenöt éven keresztül vettem részt az országos Kán Károly verseny szervezésében. Ez egy természet- és környezetismereti verseny, amely általános iskola alsó, ötödik- hatodik osztályosok számára jött létre. A megyei verseny szervezésében, valamint mindig részt vettem az országos versenybizottság tagjaként, és kvázi ennek a zsűri elnökeként a döntőn, amit Mezőtúron rendeztek meg. Úgy gondolom, ez egy hosszú távú tevékenység, ami ehhez a korosztályhoz kapcsol. De ugyanígy évről évre gyakran részt veszek különböző szintű versenyek zsűrizésében, előkészítésében, vagy lebonyolításában. Mint például a Kitaibel Pál verseny. Az óvodások korosztályának pedig mi szervezzük Egerben, évről évre a Piciny kezekkel a Földért, amely az ő kis tudatukat próbálja a környezetvédelem iránt fogékonnyá tenni. Ezt a Tűzliliom környezetvédelmi oktatóközpont égisze alatt a Berva-völgyi óvoda csinálja Eger összes óvodája számára és örömmel mondhatom, hogy az idén a negyedik alkalommal került megrendezésre, és ismételten nagy sikere volt. De említhetném, a Kis fürkészek vetélkedőjét is. Ebben elsőtől negyedik osztályig vesznek részt nyolcfős csapatok. Egy féléven keresztül különböző feladatokat oldanak meg, és utána május elején a Bükki Nemzeti Park Felsőtárkányi oktatóközpontjában kerül megrendezésre az országos döntő.
 
Ön szerint van már eredménye a környezettudatosságnak? Elmondható, hogy az utóbbi években sokkal érzékenyebbek lettünk a környezetükre?
 
Határozott igennel tudok válaszolni. Az az igazság, hogy általában hajlandóak vagyunk a közelmúltból kiindulni és ahhoz viszonyítani különböző dolgokat. Sőt, nem is viszonyítunk, hanem egyszerűen csípőből azt mondjuk, hogy hát nem történt gyakorlatilag semmiféle változás. Én azt gondolom, hogy ha bárki belegondol, nagyon gyorsan észreveszi, hogy ma az embereknek az érzékenysége ezzel kapcsolatban sokkal nagyobb, mint öt évvel ezelőtt volt. Az érzékenységben többek között benne van az, hogy sikerült elérni, hogy az iskolákban a környezetügy legyen mindennapos formában jelen, hogy a gyerekek általában kerüljenek kapcsolatba a környezettel. Ezt szolgálja például az Erdei Iskola Program, óvodákban a Zöld Ovi, vagy az Ökoiskola program. Ezek mind az utóbbi évtizedekben születtek, és mind azt célozzák meg, hogy a gyerekek kerüljenek kapcsolatba a környezeti kérdésekkel és valamiféle választ kis kapjanak rájuk. Tehát nagy előrelépés van, de hozzá kell tenni azt is, hogy ez nem biztos, hogy elég. Sok helyütt van például szelektív hulladékgyűjtés. Még sincs mindenütt. Mert nem jutottunk el odáig. De ha visszanézünk tíz évet, ez Magyarországon olyan ritka volt, minta a fehér holló. Mindig van előrelépési lehetőség, de hogyha őszinte és reális akarok lenni, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy az előrelépés nagyléptékű, csak még mindig nem elég. Még mindig vannak, akik nem tudják magukévá tenni a környezetkímélő magatartást, ez nem csak a szemetelés, hanem olyan különböző társadalmi megnyilvánulások is, amelyre az ember nem szívesen gondol. Az utcán való cigarettázó, füstölgők például. Az a fontos, hogy azt az utat, amit elkezdtünk, azt folytassuk tovább, és ha így haladunk, én biztos vagyok abban, hogy eljutunk egy olyan szintre, amikor környezettudatosan gondolkozik a többség. Száz százalékig nem lesz mindenki egyformán környezettudatos, de el lehet érni egy olyan szintet, amire azt mondjuk, hogy az ilyen típusú gondolkozással, környezeti attitűdökkel már együtt lehet élni, és jól lehet együtt élni.