Az együttest tulajdonképpen az egykori Kistehén Tánczenekar, Kollár-Klemencz László frontembert megelégelő tagjai alkotják. A zenekar a magyar alternatív rockot továbbgondolva – végre a Kispál és a Borzon túllépve – vegyítette a jól bólogatható umcaccát a ska önfeledt táncolhatóságával és a punk dinamikájával. Az ivó asztalai között is jól elférő csapat talán nem is bánta, hogy végül nem a szabad ég alatt zenélt. Az energikus és felszabadult koncertjével igazi kocsmahangulatot teremtett a szűk térben. A bájosan szökdécselő, fiatal lányok és a pultot támasztó fapofák mellett megjelentek a széken álló őrszemek, illetve a „viccesen” táncoló harmincasok is. A kedélyeket a közös ugrálás, a zenészekkel való együtténeklés, valamint az alkoholgőzös óbégatás is fokozta. A homlokukat ráncoló pultosok eközben rendületlenül gondoskodtak arról, hogy a zene élménye mellett az összekoccanó felespoharak kellemes csilingelése is kedveskedjen a fülnek.