Sokan nézzük dermedten az Egervin kálváriáját. Ami pedig az utóbbi időben folyt a valaha működő cég romjai körül, az nagyjából a bohózat, esetleg a tragikomédia kifejezéssel írható le legjobban. Most azonban ne a közelmúlttal foglalkozzunk, hanem nézzünk előre, hogy mi egriek, a város, a városvezetés mit tehetne, hogy mindannyian jól járhassunk?

Rendkívül büszkék vagyunk mi egriek a leghíresebb helyi termékünkre, a borra. Teljesen joggal, hisz az itt, e környéken termő szőlőből valóban kiváló borok készülnek, köszönhetően a szakértő szőlészeknek és borászoknak. De sajnos ez önmagában édeskevés, mert az elkészített bort el kell adni, mondhatjuk azt is, hogy gyakorlatilag bárhova, ahol fizetnek érte.

Eger egyik legnagyobb problémája a borkérdés körül az, hogy töredezett a borásztársadalom, eltérő érdekek mentén gondolkodnak sokan és egyelőre hiányzik egy olyan borstratégia, ami mögé beállna minden termelő. Mindenki próbál megélni abból amit maga tud összehozni, maga küzd a piacon, küzd a marketinggel, maga próbál előre jutni, a közös kezdeményezések gyengék, érdekérvényesítő erejük alacsony, az energiák szétforgácsolódnak. Ezen változtatni kell! 

Vegyük a képletbe az Egervin-t, vagyis azt ami maradt belőle. Egerben sok szakképzett borász él, valamint sok olyan munkanélküli, akik szívesen dolgoznának. A városnak egy több lépcsős stratégiában kellene gondolkodnia, ami így néz ki: 

1.     az Egervin-nek a város tulajdon kell legyen

2.     fel kell mérni a felvevőpiacokat – pl. a keleti piacokat, és könyörtelenül ki kell használni a kínai lehetőségeket (ha már egyszer ez a hivatalos irány!)

3.     létre kell hozni egy közös helyi minősítési rendszert

4.     az új Egervin a kis-, és középtermelők szőlőjét és borát átvenné, és minőségi bort készítene belőle – ez nem lenne akadálya, hátráltatója a neves borászatok kiemelkedő minőségű borainak

5.     rendeződne a felvásárlások és a borok minőségének problémája, ugyanis komoly minőségi előírások és ellenőrzés mellett vásárolná fel az új Egervin a szőlőt és bort

De fejtsük ki részletesebben a fenti lépéseket. Az Egervin milliárdos értéket képvisel: épületek, gépek, pincék és a fizikai formában ki nem fejezhető további értékek, mint a régi szakemberek és a korábbi piaci kapcsolatok szempontjából. Ha sikerülne egy olyan, mindenki által elfogadott minőséget előállítani a kistermelőktől beszerzett szőlőből és borból, amit komoly marketinggel tudnánk külföldre vinni akkor rengeteg embernek adhatnánk munkát és sok családnak megélhetést, az alacsonyabb végzettségű munkavállalók is munkához juthatnának, az egri bor minősége pedig tovább javulna. Ne feledjük, hogy a termelők jelentős része kistermelő (70% körül), aki vagy magának vagy egy nagy hírű borászatnak termel, és ne feledjük az utóbbi időben történt jelentős területeket érintő szőlőkivágásokkal érintetteket is. A kiemelkedő minőségi borokat készítő pincészeteknek is elemi érdeke, hogy az egri bor hírneve, minősége emelkedjen, szakértelmükkel, tanácsaikkal pedig segíthetik e folyamatot.

Be kell látnunk, hogy új kihívások előtt állunk. Az egri borászok nem képesek egyelőre hatalmas számokban gondolkodni. Ki képes százezres-milliós palack mennyiségekben gondolkodni? Vagyis inkább tegyük fel a kérdést úgy, hogy ki lenne képes ma Egerben 100000-1000000 palack bort exportálni? Egy közös termelői-felvásárlói körrel rendelkező, hatalmas kapacitásokkal rendelkező cég – mint amilyen az új Egervin lehetne – erre már képes lenne és játszva megoldaná ezeket a problémákat. Felvásárlás, termelés, palackozás, értékesítés, marketing, stb. Ekkora igények kielégítésére újra lehet éleszteni az Egervint, ami aztán komoly munkaadó lehet a városban és a térségben, áttételesen pedig komoly adófizető.

Rettenetesen súlyos a felelősségünk, hogy ezt az örökséget és ezt a lehetőséget ne játsszuk el! Ezért kell megfontolni és beszélni erről az ügyről is, és ezért kell a városnak, a városvezetésnek egyértelműen és elkötelezetten dolgoznia az ügyért. És ismét azt mondom, hogy nem vagyunk a bölcsek köve birtokosai, de egy megoldási javaslatunk van és ez több, mint a két kezünk széttárása. És igen, rengeteg és nehéz munka vár ránk, de ki mondta, hogy lehet könnyebben?

Eger, 2011. november 5.

dr. Csarnó Ákos

tanácsnok

Lehet Más a Politika

Eger