Az árok szélén a Harlekin
2012.08.22.00:00
Hat új színésszel, két látványtervezővel és egy díszítővel, valamint Bal József újító ötleteivel megkezdődött a Harlekin Bábszínház 2012/13-as évada.
Sok új elemmel jelentkezik idén a bábszínház. Több korosztályt, általános és középiskolákat is meg kívánnak szólítani, valamint jelen lesznek több városi rendezvényen is. Lesz csecsemőszínház, tantermi színház, lesznek előadás utáni foglalkoztatók, drámajátékok és a kamaszokhoz is szólni fognak.
-Ez egy próbaév lesz. Meg kell találunk a helyünket a városban, fel kell építenünk a társulatot- emelte ki Bal József a tegnapi évadnyitó társulati ülésen. Rengeteg feladatunk van, ami egy halálugrás. Jelenleg szélárnyékban állunk. Az előadásszám és a nézők száma befagyott. Paradigmaváltásra van szükség. Sokat fogunk dolgozni és nincs arra garancia, hogy jobb lesz a helyzetünk. - fogalmazott az igazgató.
Habis László Eger polgármestere kitért a fenntartóváltásból adódó anyagi nehézségekre, és ígéretet tett arra, hogy minden megtesznek azért, hogy anyagilag biztosítsák a bábszínház működését, melynek létjogosultsága nem kérdéses a városban. Bízok abban, hogy ez a csapat nagy változásokat hoz, a feladatokra fognak koncentrálni és sikeres évadot tudnak majd felmutatni- hangsúlyozta a polgármester.
fotó: Nemes Róbert
Jaj, maga öt néven is be-bejelentkezgető(1-es) ! Már megint, itt is megmondja a tutit? Mire való ez az öreguras, löttyös szóf...ás?
Jópofa! "Dobókatica" ál nemet váltott, s lett belőle "Csiky a Sándor" néven hozzászóló. Így variál egy soha nem demagóg, igazi elvtárspolgárúr!
Az 1-es hozzászólás nagyon szájmenősen kisszekundos,radósan nyakatekert, öregurasan okoskodó és meglehetősen kárörvendő.
A kérdés tehát az, hogy a kicsiny és szegény egri megyeszékhely meg a környéke, az egyre csökkenő gyermekszám mellett el tud-e tartani egy bábszínházat. Merthogy az állam és a helyi önkormányzat az egyre csökkenő adóbevételek miatt erre nemigen képes és nem is nagyon hajlandó. A nemes lelkű privát ,,szféra" szponzorai is végleg eltűntek, mielőtt tényleg feltámadtak volna.
Így hát most a jámborul, csak művészetben gondolkodó aktorok szédülten bolyonganak a hajdan közpénzből létrehozott és eddig abból is működtetett színházban, avval megbízva, hogy csináljanak előadásokat ahogyan és amiből tudnak. Tényleg sajnálni valóak, hiszen ők nem vállalkozók, akiknek természetes, hogy a munkájuk mellett a naponta még a bőrüket is vásárra kell vinniük. Hát persze, hogy megmosolyogtatóan túlzó naivsággal halálugrásnak érzik és nevezik azt, hogy nincs mindenre pénz csak ígéret. (Szerény havi fizetésük, legalább egy-pár évre azért biztosított és ez se semmi a mai helyzetben.)
Mert ők még mindig sokkal könnyebben vannak, mint pl. egy mai magyar kisvállalkozó vagy egy alig éhbérért dolgozó cigány családfő.
Szóval tessék csak minél alázatosabb készséggel szolgálni a közönséget és keresni kényüket, kedvüket na és úgy próbálni alakítani, befolyásolni ízlésüket.
Közönség nélkül nem megy. Mióta világ a világ, ez az aktorok sorsa.