Nyitrai beszéde amúgy megint a "hozok ide sok pénzt" gondolat köré épült, ami bizonyára sok érzelmet és fantáziát megmozgat Eger polgárai bensejélben. Lenkey tábornok szülőházát meg olyan múzeummá alakítják, ahol az 1989-es szabadságharc emlékeit is kiállítják majd. Ezek szerint mégis teccettünk forradalmat csinálni. Jó az ilyesmit még idejében megtudni.

Rázsi Botond alpolgármester (Fidesz) Felnémeten tartott beszéde, amit a Facebookon is megosztott, meg nem hetvenkedett. Üzent egy kicsit a felnémeti szeparatistáknak, miszerint a szövetség a boldogulás útja (értsük jól: Egerrel), meg 1989-et 1956 kiegyezésének nevezte, ami jó hosszú idő. Tanakodhatnak a mostani forradalmárok, hogy mikor lesz a következő kiegyezés.

Nyitrai Zsolt hírlevele: 

"Nyitrai Zsolt közös fejlesztésekre hívott mindenkit a nemzeti ünnepen

Kezdeményezem, hogy Lenkey János egri szülőháza legyen a Szabadság Háza! Ez a múzeum gyűjtené össze az Egerben és Heves megyében található szabadságharcos emlékeket – jelentette be Nyitrai Zsolt, Eger országgyűlési képviselője az egri Gárdonyi Géza Színházban tartott díszünnepségen.

Elsőként Habis László, Eger polgármestere méltatta az 1848-as forradalom és szabadságharc jelentőségét, majd Nyitrai Zsolt, Eger országgyűlési képviselője mondta el ünnepi beszédét.

“Erény. Becsület. Haza. Egészség.” Ez a néhány szó volt belevésve gróf Széchenyi István tubákos szelencéjébe, abba a szelencébe, amelyet a legnagyobb magyar mindig magánál tartott utazásaikor vagy éppen az Országgyűlés ideje alatt – kezdte beszédét a honatya.

Erény, amely felülírja a túlfűtött érzelmeket és a szűk, egyéni érdekeket, becsület, mely a szavak helyett tettekre és cselekvésre sarkall. Így válhat – folytatta a szónok – a haza otthonná, amelyben kialakulhat az egészséges gondolatvilág, s így válhat folyamatossá és biztossá a fejlődés.

Nyitrai Zsolt felidézte, hogy pár napja az ország főterén, a Parlament épülete előtt egy régi-új emlékművet avattak fel, s ez a szoborcsoport emléket állít az első felelős magyar kormánynak és a mögöttük álló nemzet tagjainak.

Az emlékművet nézve feltettem magamnak a kérdést – tette hozzá a képviselő: Miért fontos e szoborcsoport létezése, s mit érzünk, amikor rápillantunk?

Kifejtette: egyrészt az a tartás, melyet ez a szobor kifejez, a tántoríthatatlan meggyőződésből fakad. Másrészt az a rájuk nehezedő nyomás látszik rajtuk, mely a hazaszeretetből és a feléjük áradó tiszta bizalom súlyából ered.

Nyitrai Zsolt felhívta a figyelmet arra, mindez nem azt jelenti, hogy a régi társadalom tükörképét kell megalkotni, hanem egy olyan közösséget, amelynek tükrébe mi is bele tudunk nézni.

A szónok a reformkor egy gyakorta idézett mondatát elevenítette fel: “…márpedig a jónak nincsen nagyobb ellensége, mint a jobb.”

Ezt jelmondatként, vezérelvként is használhatjuk térségünk jövőjét tekintve, erőt adhat nekünk, hogy hét esztendő alatt közel 12 milliárd forintnyi fejlesztési forrás áll rendelkezésünkre. Úgyhogy mindenki vegye elő “a lélek körzőjét és a szellem vonalzóját”, hogy a jónál is jobbat hozzunk létre Egerben és környékén – jelentette ki.

Hozzátette: fontos, hogy az itt felnövő fiatal nemzedék majd úgy tekintsen vissza az elkövetkező hét évre, mint mi a reformkor szellemi, ipari, kereskedelmi kezdeményezéseire. Mert a korszak nagyjai azt üzenték, nem létezni kell, hanem élni! Éppen ezért soha nem látott közös fejlesztések megvalósítására hívom Önöket nemzeti ünnepünkön, március 15-én!

Nyitrai Zsolt kifejtette azt is, hogy Eger szelleme megköveteli, hogy megemlékezzünk a 14. aradi vértanúról, Lenkey János honvéd tábornokról, aki  városunkban, Egerben született. Végigharcolta a szabadságharcot, kiváló hadi stratéga volt. Szülőháza viszont hosszú évek óta méltatlan körülmények között áll a Széchenyi utcában. Ez nem maradhat így a jövőben!

Ezért a mai napon kezdeményezem – jelentette be -, hogy Lenkey János honvédtábornok egri szülőháza legyen a Szabadság Háza, amely múzeum is lesz egyben, ahol  összegyűjtjük az Egerben és Heves megyében található szabadságharcos emlékeket, legyen szó akár a Rákóczi szabadságharc, 1848, 1956 vagy 1989 emlékeiről.

Egy dologban mindenképpen egyetérthetünk, hogy azért vagyunk ma is itt, és azért ünnepeljük minden évben március 15-ét, mert ez egy kivételes korszak volt. Az elbukott szabadságharc ellenére a mai napig őrizzük az 1848. március 15-én általuk elindított eszmét, mely egy önálló, gyarapodó és boldog Magyarország felé vezet minket – zárta beszédét az országgyűlési képviselő.

Ezt követően mutatták be műsorukat a Gárdony Géza Színház művészei, majd az ünneplő közönség átvonult Petőfi Sándor szobrához, és virágokat, koszorúkat helyezett el az 1848-as forradalom évfordulója alkalmából."

A 444.hu anigifje

Rázsi Botond beszéde: 

„Tisztelt ünneplő közönség! Tisztelt felnémetiek!

„Szabadság, szerelem! / E kettő kell nekem. / Szerelmemért föláldozom / Az életet, / Szabadságért föláldozom / Szerelmemet.” - mondta egykoron Petőfi. S mint ahogy szerelmes sem, szabad sem lehet csak kicsit az ember. Az ember vagy szabad, vagy nem.

George Orwell 1948-ban, száz évvel a magyar és más európai forradalmak után a szabadság egyszerűségét ilyen könyörtelen tömörséggel fogalmazta meg: „A szabadság az, ha szabadságunkban áll kimondani, hogy kettő meg kettő négy.”

Mert a szabadság csak ideig-óráig hoz eufóriát, utána már a mindennapok józansága jön. A szabadságot annak minden következményével, terhével vállalni kell. Mert semmi sem terhesebb, mint a szabadság felelőssége, az önrendelkezés felelőssége, és ezáltal az önmagunkért és az e szabadságban osztozó embertársainkért elvégzendő munka felelőssége.

De ha jő a forradalom szele, ezzel nem számol az ember. Csak meglovagolja ezt a szelet, mert repülni akar vele, bele a szabadságba. Nem méricskél, nem méricskélhet, mert akkor az már nem lenne forradalom. A must sem tanakodik - borrá akar forrni.

167 évvel ezelőtt a márciusi ifjak sem méricskéltek, hanem lendületesen, magabiztosan rohantak első forradalmunkba. Csakúgy mint utána 1956-ban. A forradalmakhoz áldozatot kell hozni, szerelmet, nyugalmat, az elnyomottság biztonságát, életet kell odaadni. És közben elviselni, hogy nem lehet azonnal mindenható győzelemre vinni. A forradalom által kivívott eredmények megőrzéséhez, a konszolidációhoz békét, sőt szövetségeket kell kötni, ahhoz pedig idő, higgadtság, átgondoltság, tárgyalóképesség kell. Minden Petőfit kell, hogy kövessen egy Deák, aki a mindennapok nyugodt működésére tudja átfordítani a forradalom szükséges, de végül önemésztő forrongását.

Így tudta 1848-at beteljesíteni 1867, 1956-ot pedig 1989 vértelen kiegyezése. Mert a forradalmak győztek és leverettek, mégis olyan hullámokat keltettek, amelyek aztán tárgyalóasztalhoz sodorták a feleket. A folyamat a 19. század második felében addig soha nem látott fejlődéshez, a 20. század végén pedig végre, hosszú évszázadok után, egy független, szabad Magyarországhoz vezetett.

Szabad, ahogy Petőfi szerette volna, aki 12 nappal a forradalom után ezt írta a szabadságról: „Te vagy a mi törvényes királyunk!” Szabad orwelli értelemben is, hiszen már sem önérzetünk, sem ép elménk árán nem kell azt vallanunk, hogy „kettő meg kettő öt”.

Szabad, független, de tudja, hogy csak szövetségben létezhet, mert ez a szabadság, a függetlenség ára. A fenntartható fejlődés ára. Magában gyenge lenne, akár el is veszhetne. És elvesztével az egész világ szegényebb lenne. Ahogy John Donne angol költő, Shakespeare kortársa fogalmazta meg: „Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.”

Tegyünk meg mindent azért, hogy megértsük Petőfi és Deák üzenetét, hogy méltók legyünk 1848 és 1867 örökségére - hogy megtartsuk és tovább építsük hazánkat.

Köszönöm, hogy meghallgattak.”

A legmeghatóbb egri ünnepi megemlékezést mégis Jónás Péter, a Gárdonyi Géza Színház egykori dramaturgja posztolta a Facebookra a messzi Kölnből: