Zsák Terézia tolmácsolásában egy gregorián dallamot hallgathatott a nagy számban megjelent közönség, akik között a tizenéves korosztály is jelentős számmal képviseltette magát. A megnyitón Löffler Erzsébet Papp Ildikóról, mint jelenségről beszélt, aki arra hivatott, hogy a szeretetét a képzőművészet segítségével másoknak is átadhassa. Az eredetileg festőnek készült, és ma gyermekeket rajzolni tanító művésznő életének minden állomása egy lépés a nagy cél felé, a személyiségének kiteljesítésére. A művészet olyasmit képes adni ami felemel, ami nemesíti a lelket, gazdagítja az érzelemvilágot. Festészetére Van Gogh és Vatteau művészete van a legnagyobb hatással. A képek mögött tartalom van, az önkifejezés sajátos formájában mindegyiknek van mondanivalója, üzenete. Alapvető gondolati motívum művészetében az útonlét filozófiája, a zarándoklat gondolatköre. Elindulva valahová, és nem tudjuk hová érkezünk. Az ábrázolásban benyomásokkal, sejtelmes környezettel, épület részletekkel, utalásokkal találkozunk. Visszatérő elem a híd, a kapu, a madár, valamint az angyalok megjelenése. Ha a képzőművészeti alkotásokat nézzük általában, úgy mint Papp Ildikónál is, női vonásokat fedezhetünk fel az angyalokon. Ők hordozzák mindazt az eredendő nőiességet, amit korunk megpróbál levetkőzni . A legfontosabb tulajdonságaik, a gyöngédség, a szeretet, az odaadás. A művész, amikor alkot, tette nagy bátorságot jelent. A közönség számára kitárulkozik, lényege legmélyét tárja fel mások előtt. Egy kiállítás is intim pillanat, mert a festő megmutat magából olyan dimenziókat, amelyek egyébként nem láthatóak, mert eltitkolja. Papp Ildikó képei abszolút összhangban vannak ezzel a meghitt hangulattal.