Egerbe került a Houfnagel-metszet

Egri Szín információ 2012.07.29.00:00

Megérkezett Egerbe Georg Houfnagel rézmetszete, amely a város 16. század végi állapotát tükrözi; a művet a várostrom 460. évfordulóján szállították a városunkba. Az érdeklődők a képet akár "haza is vihetik", hiszen egri emléktárgyakon is megjelenik.

Egerbe került a Houfnagel-metszet

Egri Szín információ 2012.07.29.00:00

Hirdetés

Egerbe került a Houfnagel-metszet

Egri Szín információ 2012.07.29.00:00

A különleges alkotásra, az 1617-es kiadású rézmetszetre egy esztergomi galéria portfóliójában találtak rá. Mindössze húsz példány készült belőle, és ebből egy most a város tulajdonába került. A Houfnagel-metszetet már a nagyközönség is láthatja, azt ugyanis "Dobó István" helyezte el a csütörtökön a városháza épületében megnyitott Eger 1552 márkaboltban. A képet "haza is vihetik", az ugyanis egri emléktárgyakon is megjelenik.

Georg Houfnagel holland festő színezett rézmetszetei több magyar város külső képét mutatják be a 16. század végétől. Az Egert ábrázoló metszet mozgalmas jelenetét a korszak magyarországi harcai ihlették. A török megszállás idején, 1610-1617 között épített fedett fürdőt, a várfalakkal, őrhellyel megerősített várat lovas és gyalogos katonákat ábrázoló metszet Egert Magyarország legerősebb bástyájaként mutatja be.

(MTI fotó: Komka Péter)

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Hirdetés

Dokumentumfim fesztivál Egerben is

Szerencsére sikerült idén is Egerbe csábítani néhány filmet a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (BDIF) programjából. Nem is akármilyen filmeket. Az egri Uránia Mozi ismét megtelik élettel, és az arra fogékony egriek február első hétvégéjén kicsit közelebb kerülhetnek a világ szellemi fősodrához. Számomra különösen kedves az indiai „Népszabadság sztori”, amelyben bemutatják, hogyan lehetetleníti el a fékevesztett diktatúra a független sajtót és az igazság kiderülését, kikiáltva azt a gonosz fészkének. A többi film is olyan, ami meghatározhatja egy-egy ember egész életét.

Az én könyvtáram

Két hete Karafiáth Orsolya költő-író-újságíró barátnőm egy kósza facebook-magánbeszélgetés során felkért, hogy tudnék-e valamit mondani neki a magánkönyvtáramról a Magyar Narancs számára készítendő színes interjúcsokrához. Tudtam. Mivel a Mancsban helyhiány és előre megadott flekk-terjedelem miatt az eredeti mondandóm sajnos nyomtatásban csak kicsit módosítva, rövidítve tudott megjelenni, a teljes eredeti írást nagy szeretettel Weil Zoltán barátom és a kedves egri olvasók rendelkezésére bocsájtom advent alkalmából!

A szájbarágós színház szájba vágós

Szép kis hisztéria kerekedett abból, hogy Venczel Valentinnal, az újvidéki Magyar Színház igazgatójával kettesben arról is beszélgettünk, hogy miért hagyott ott egy szerinte vállalhatatlan egri produkciót Blaskó Balázs színházában. Az adás rögzítése után, a kiborulásra és méltatlankodásra mindig kész Blaskó direktor úr követelte, hogy a beszélgetést a Városi Tv ne adja le, mert ugyan azt ő nem látta, de szerinte jó nem lehet, így annak bemutatásától a tv eltekintett. Az Egri Színen azonban most bemutatjuk a letiltott adást.

Cigány Mózes

Tudták, hogy Eger hírnevét nem a bornak, a fürdőnek, vagy a barokk építészetnek köszönheti, de még csak nem is egy évadzáró csetepaténak, amit követően 1552-ben az oszmán sereg hazavonult. A hírnevet egy a Gárdony melletti Agárdról Egerbe költözött bizonyos Ziegler Géza romantikus regényének köszönheti. Az író-újságíró Ziegler Egerben már a Gárdonyi nevet használta, és ezen a néven lett kora sikeres tollforgatója.

Átadták Eger legújabb üres galériáját

Sikerült egy átadóba belesűríteni minden olyan gesztust és gusztust, ami Eger legújabb galériájával és városunk művészeti életével összefüggésbe hozható. Ugyanis a galériát csupasz falakkal és szendvicsekkel adták át. Akik ezt kitalálták, azoknak nyilván értelmetlen elmagyarázni, mennyire dilettáns, és a funkciót semmibe vevő eljárásról van szó. Olyan ez, mintha 1884-ben az Operaház átadásakor Ferenc József jelenlétében nem a Bánk Bánt, hanem néhány kolbászos zsömlét mutattak volna be. Amúgy, az épület szép lett.