Halmozódó funkciók az egri belvárosban
Eger belvárosa látszólag „készen van”. Beépült, ami beépülhetett, kialakult, ami kialakulhatott. A valóság persze az, hogy napjainkban is bontanak-építenek új házakat, akár a Dobó téren is, kapnak új funkciót elhagyatott telkek, romos sarkok. Bár láthatóan sem távlatos koncepció, sem tudatos szabályozás, de még a belváros funkciójáról szóló elképzelés sincs a láthatáron, az élet mégis kikényszeríti a változást és megtölti tartalommal ezeket a tereket.
Ringelhann György torz emlékezete
Na, akkor emberek, itt az ideje beszélni Ringelhann Györgyről, akinek az emlékét most kiásták azok, akik már nem tudnak élő példaképpel házalni, remélve, hogy hátha már senki nem emlékszik arra, hogy mi is zajlott a rendszerváltás környékén Egerben, és ebben milyen szerepe volt Ringelhannak, aki politikai hullából jogerősen politikai zombiként bukott el, miután mindent elárult, amit a rendszerváltás jelentett. Persze nem volt egyedül. Azonban, amíg a többiek rendelkeztek valamilyen „felvilágosult abszolutizmusra” hajazó vízióval (ez fajult törvényszerűen később az orbáni zsarnoksággá), addig Ringelhann György polgármesterként annyira jelentéktelen volt, hogy talán e sorok írója, mint aki elég jól ismerte, és talán nem kevés felelőssége volt abban, hogy sikerült rávenni Gyurit, hogy vállalja el a polgármesterséget, teljes joggal mondhatja – merő udvariasságból –, hogy polgármesterként abszolút senki volt.
Mondom ezt udvariasságból mai, nyugdíjas fejjel, mert régebben simán zombinak neveztem, amiért be is perelt, és el is vesztette. Így lett Ringelhann György polgármester úr jogerős zombi.
Mondom ezt udvariasságból mai, nyugdíjas fejjel, mert régebben simán zombinak neveztem, amiért be is perelt, és el is vesztette. Így lett Ringelhann György polgármester úr jogerős zombi.
OkosEger 3.0 A jövő (jelen?) iskolája
Az oktatási rendszer elavult - hallottuk lépten-nyomon szülőktől, tanároktól, ugyanúgy, ahogy az ellenkezőjét is. És tessék: egy váratlan, egyik napról a másikra előállt helyzet kényszerített bennünket arra, hogy szembenézzünk állításainkkal, elképzeléseinkkel vagy éppen félelmeinkkel: hogyan is működik a “jövő iskolája”? Sikerült-e hozzá alkalmazkodnunk, vagy még nőnünk kell a feladathoz? És vajon megkönnyebbülni vagy inkább bosszankodni fogunk, ha a dolgok visszatérnek a kerékvágásba, a diáksereg pedig az iskolapadokba? Mit gondol a pedagógus, és mit a tanuló? Beszélgetésünk alkalmával mindkét nézőpontot megismerhetjük - és saját tapasztalatainkat is megoszthatjuk.
Hogyan érjünk el teljesen relaxált állapotot?
Sokan vágyunk a teljes nyugalomra. Van, aki az utazásra, van aki a sportra és van aki a hosszú, magányos sétákra esküszik. Fontos, hogy megtaláljuk a számunkra megfelelő eszközöket, amelyekkel le tudjuk nyugtatni magunkat és ki tudjuk kapcsolni a külvilágból áradó tömérdek impulzust.