Hírlap Színház - 2010 május

Nem fogynak

Rendhagyó, különleges előadása volt ez a mostani a Hírlap Színháznak.  Nem a szellemesen összefűzött gördülékeny szórakoztatás és a spontánul kimondott, ezért meghökkentő természetességgel célba érő üzenetek előadása volt ez a mostani, hanem valami más.

 
 

Hírlap Színház - 2010 május

Nem fogynak

Rendhagyó, különleges előadása volt ez a mostani a Hírlap Színháznak.  Nem a szellemesen összefűzött gördülékeny szórakoztatás és a spontánul kimondott, ezért meghökkentő természetességgel célba érő üzenetek előadása volt ez a mostani, hanem valami más.

 
 
 
 
 

Hírlap Színház - 2010 május

Nem fogynak

Rendhagyó, különleges előadása volt ez a mostani a Hírlap Színháznak.  Nem a szellemesen összefűzött gördülékeny szórakoztatás és a spontánul kimondott, ezért meghökkentő természetességgel célba érő üzenetek előadása volt ez a mostani, hanem valami más.

Vallomások, tépelődések díványává vált a kamaraszínpad, ahol a Gárdonyi Géza Színház legizgalmasabb művészei vallottak félelmeikről, vágyaikról, meg mindarról, amiről ilyenkor, egy díványt helyettesítő zongoraszéken vallani szokás. Volt, aki álvallomást játszott-hazudott és volt, aki őszintén, hebegve-habogva volt képes elmesélni az életét, hogyan, miért lett színész, hízékony, vagy éppen fogyékony-e, mennyire zavarja, ahogyan kinéz stb.

Sokat megtudott a színészekről, a színészségről az, akinek volt füle hozzá. Akinek meg nem, annak mókásnak hatott Bozó Andrea küzdelme a kilóival, Mészáros Sára egyszál-bélpoklossága, Schruff és Ötvös csikós „izmozása”, Fekete Györgyi, Kaszás Gergő érett és szellemes okossága, Járó Zsuzsa kétkedve-elégedettsége. Mészáros Máté nyitóképe az Israel "Iz" Kaʻanoʻi Kamakawiwoʻole,  a hawai szuperdagi angyalhangú énekes világslágerével még értetlenül hatott a variabútor hangulatú fotelból, de Görög László, mint Toldi már meglehetősen közérthetőre sikerült.

A színésznek eszköze a teste. Egyik eszköze a sok közül. Volt, akinek a forma (ők voltak a formásak) és volt, akinek a tartalom (ők a formátlanok) fontos a szerepformálásban. És voltak, akiket a „a formásból a formátlanba” színészt próbáló átmenetében ért ez az előadás. Ők erről beszéltek.

A bökkenő csak az, hogy a színház nem az őszinte beszéd terepe. Disszonáns ott az önvallomás, a kibeszélés. A mélyenszántó és érdekes gondolatokat kiötleni képes színész oly ritka, mint Hamletben a racionalitás. A legizgalmasabb színészsors is eltörpül általában az általuk megformált figurák hihetetlenségéhez képest. Ezért volt ez az előadás hallatlanul merész és érdekes. Ritka dolog Máté Gábortól, hogy védőháló nélkül löki le színészeit a kupolából, pontosabban hagyja, hogy azok levessék magukat. Persze, hogy nem tudtak repülni, viszont látszik, hogy megfelelően ütésálló hús-vér emberek. Na, ez most kiderült.

Az illúzió és annak fenntartása a mágus létének alapja. Az őszinteségi roham nem tesz jót a varázslatnak. Persze, lehet, hogy a Hírlap Színház és ez a közösség már túllépett az illúziókeltés rutinján. Azt már bebizonyították számtalanszor, hogy varázsolni, azt tudnak. Most az esendőségükről adtak hírt. Csak aztán rendszer ne legyen belőle.

Respect.

 

 

 
 

 
 

    Hozzászólások

    A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

    A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!